Mielőtt Janis Joplin hangja legendává vált volna, egy este magnóra vett egy dalt, amely már előre jelezte mindazt, ami később történt…
1962-ben Janis Joplin még csak rövid ideje volt hallgató egy texasi egyetemen, amikor egy baráti összejövetelen valaki előhúzott egy magnót. Nem volt stúdió és nem volt közönség, csak egy diáktárs háza és egy szalag, amelyre Joplin énekelni kezdett. Ott rögzítette első felvételét, az akkor még ismeretlen, saját dalát, a What Good Can Drinkin’ Do-t. A szám nem csillogott, nem akart többnek látszani annál, ami volt – egy fiatal lány vallomása. A végén pedig elhangzott az a sor, amely később baljós előjelként hatott:
„Egész éjjel iszom, de másnap is szomorú vagyok.”
A magnószalag megmaradt, az egyetem nem – a dal viszont már akkor tudta, amit a világ csak évekkel később értett meg.
