„Úgy szerettem volna meghalni, mint ahogy az ember el szeretne aludni.” A világirodalom legnagyobb novellistáinak egyike, a bohém Hunyady Sándor a kedvence volt a pesti éjszakai életnek, miközben saját betegségeiről sem beszélt senkivel orvosain kívül.
1942. október 10-én halt meg Hunyady Sándor író, vagy ahogyan az egész Budapest nevezte: Sándorka. A halál gondolata sohasem állt távol tőle, akinek mellében ifjú korától ott pihent a golyó, mellyel annak idején szerelmi bánatában próbálta kioltani életét. Akár családi hagyománynak is tekinthetjük, hiszen apja, Bródy Sándor író hasonló okból próbálkozott az öngyilkossággal, és ő is szerencsésen túlélte az önlövést. Híressé vált az az anekdota, miszerint egy alkalommal buzgón magyarázta az akkoriban ugyancsak szerelmi bánatban szenvedő Molnár Ferencnek, miként kell elkövetni a szörnyű tettet, mire Molnár legyintett rá, mondván: ez ügyben csak attól fogad el tanácsot, akinek egyszer már sikerült a dolog.
Sándorka
Hunyady Sándor történetét mindenki ismeri, nem szükséges bemutatni, hiszen (jó esetben) az iskolapadban megtanultuk, hogy Hunyady Margit erdélyi színésznő és Bródy Sándor író gyermekeként látta meg a napvilágot Kolozsvárott. Születési dátumát ő maga 1892-ben jelöli meg, ám minden más adat ez ellen szól, s a különböző források eltérő adatokat közölnek.
Bródy Sándor regényes alakja, fűszeres művészete olyan hatást gyakorolt az irodalomra, a színházvilágra és a hétköznapi nyelvezetre, így természetes volt, hogy fiai is próbálkoztak a tollforgatással. Csakhogy Sándorka élete első éveit édesanyjával, a kolozsvári teátrumban – édesanyja nyíltan felvállalta leányanyaságát -, majd később a Vígszínház ünnepelt színésznőjével, valamint nagyszülei ódon nemesi otthonában töltötte. Az édesanya halálát követően a nagyszülők megkönnyebbülten fogadták, hogy egy napon eljött érte édesapja és Budapestre vitte, s a híres író végre ténylegesen is felvállalta „törvénytelen” gyermekét.
A színházi- és a dzsentri élet után a fiúcska otthonosan illeszkedett be a pesti kávéházak, írótársaságok művelt légkörébe. Bródy sajátosan nevelte gyermekeit: kocsmákba, lóversenyekre vitte őket és ruhatárakba rakta le fiait, míg ő maga nyugodtan kártyázgatott barátaival az Otthon körben. Sándor középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd ezután újságírónak állt, mely hivatás édesapja környezetében természetes foglalkozásnak és életformának számított. Első zsengéit a Pesti Napló és a Pesti tükör közölte le. Nyolc sikerekben gazdag évet töltött Erdélyben, majd visszatért Budapestre.
Amint először Kosztolányi Dezső kezébe került a kezdő Hunyady kézirata, a sorok között azonnal felfedezte, hogy a fiú sokban hasonlít az apjához: „Ennek az írónak friss szeme van és érzékeny füle. Ezzel meghallja a párbeszédek titkos muzsikáját. Szeret és tud megfigyelni, jól érzi magát, amikor ír, ennélfogva mi is jól érezzük magunkat.”
Otthon kör
Hunyadi Sándor hotelekben szállt meg egész felnőtt életében, a Royal Szálló harmadik emeletén lakott a húszas évek végétől, ekkor kezdődött el igazi karrierje. Már származása szinte arra predesztinálta tehát, hogy színpadi szerző legyen. Mégis: harminchét éves koráig meg sem próbálkozott drámaírással, s talán ez a késedelem is az oka, hogy még ma is inkább érzékeny megfigyelésekkel, fanyar humorral teli novelláiról.
1929-ben a Júliusi éjszaka vígszínházi bemutatójával lépett be az irodalomba, s ettől kezdve a sikeres és népszerű szerzők közé tartozott. 1930-ban a Diadalmas katona című elbeszéléskötetével és a Feketeszárú cseresznye című színjátékával hívta fel magára a figyelmet. Eközben az Est lapokhoz szerződött, ahol közel öt éven keresztül írta a t. Ház cikksorozatát. Hunyady színdarabjainak különös varázsát a kesernyés, merész íz, az eredeti írói hang és a szórakoztató színház tökéletes egymásra találása adja.
A napi nyolc-tíz órás munka mellett folyamatosan írta regényeit, színdarabjait. Kiemelkedik a sorból önéletrajzi regénye, a Családi album (1934), amelyben szüleiről, Krúdy Gyuláról, a korabeli Kolozsvárról és Budapestről festett képet. A Családi album című önéletrajzi regényében Hunyadi Sándor apja, Bródy Sándor mellett eltöltött éveiről vall. A különösen könnyed hangvételű regény hősei többek között Jászai Mari, Molnár Ferenc, Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő és mások. Helyszínei a századelő kávéházai, szerkesztőségi szobái, szállodái. Miközben a ritka erejű elbeszélő anekdotikus történeteivel elbűvöli, elszórakoztatja a gyanútlan olvasót, az anya hirtelen jött halálának megrendítően őszinte ábrázolásával meghökkent, majd pedig egy apa-fiú viszony egyszer befogadó, máskor kirekesztő fordulatain keresztül egyszerre szembesíti a legmegfelelőbb apai és fiúi érzelmeinkkel.
Öngyilkossága után Hunyady nem állt társas viszonyban a szerelemmel, és került minden komoly kapcsolatot. Ezen a téren kielégítették az alkalmi üzleti kötődések. Ha kalandra volt szüksége, telefonált a Royal recepciójára, és rendelt egy „tyúkot.” Amikor a portás megkérdezte, hogy mégis mire gondol, azt felelte, hogy „magára bízom, ami önnek megtetszik”. Nem egy ízben írt részletesebben szerelmi kötődéseiről, említve reménytelen szerelmi életét:
„Miért nem házasodtam én meg? Most bevallom. Mert gyarlónak tartottam magam hozzá. Tudtam, hogy hűtelen természetem van, könnyelmű vagyok, lusta, rossz kenyérkereső. Ezért, ha észrevettem, hogy valakit kezdek megszeretni, gyorsan átmentem a másik oldalra. Féltettem saját magamtól a lányt. Miért tegyem szerencsétlenné? Legyen boldog!”
Több művéből film is készült (Lovagias ügy, 1937, Bors István, 1939, Bakaruhában, 1962, A vöröslámpás ház, 1978 – Egy erkölcsös éjszaka címmel). Novelláiból rengeteg olyat lehetne összegyűjteni, melyek szerzőjüket a világirodalom legnagyobbjai mellé állítanák. Riportjai és publicisztikái, valamint művészeti kritikái az Est, a Pesti Napló, illetőleg a Magyarország hasábjain jelentek meg.
Zelk Zoltán: Kaland
Mint egy izgalmas kaland kezdetét,
(ő írta, az ő szavait idézem)
úgy várta a halált Hunyady Sándor.
Ha én is úgy várnám, ha Ott
találkozhatnánk s megkérdezném tőle:
Mégis, Kolozsvár s a Körút,
a Margitsziget és a színház,
és kitagadva s ríva Bródy Sándor
koporsójánál, és Karinthy arca,
és Krúdy Gyula, és a kártyaasztal,
s a sírodhoz karnyújtásnyira csak
a Kerepesi úti ügető?
Mégis, nem az volt a kaland, a föl-
cserélhetetlen?
Mindeközben Hunyady folytatta önemésztő életmódját: számos nő megfordult körülötte, akik közül nem talált rá az igazira. Bohém és kicsapongó életmódja miatt sokszor volt szanatóriumban és kórházban; nem vetette meg az italt és a cigarettát sem. A második világháború kezdetén 1940-ben Amerikába kapott meghívást, utazását aprólékosan részletes naplóban örökítette meg. Hazatérése után is sokat betegeskedett, s még halálos ágyán megírta a Magyarország szokásos cikkét. Zelk Zoltán a Kaland c. versével búcsúzott tőle.
Életműve az első világháború előtti évektől a második világháború kitöréséig tartó időszakot öleli fel, elbeszéléseiben egy elsüllyedt világ tárul fel az olvasó előtt. Sok írását olasz, angol, bolgár, francia, német és szlovák nyelvre is lefordították, műveit egyre többen olvassák, sőt mi több: újraolvassák.
Felhasznált irodalom:
Krúdy Gyula: Bródy Sándor vagy a nap lovagja, Norna
Alexander Brody: Hunyady Margit, Ulpiusház
MEK
