„Ha ez így megy tovább, valami retteneteset csinálok… Operettet fogok írni!“ Kálmán Imre nem a levegőbe beszélt, a világ legismertebb és legnépszerűbb operettszerzője lett, akinek köszönhetjük a Csárdáskirálynő, A bajadér vagy a Marica grófnő darabokat.
„Kálmán Imre muzsikájában nyomon követhető valami elementáris zsenialitás. Neki a zsenik panteonjában van a helye. Nem a mesteremberekében, nem abban a panteonban, ahol a különböző műfajok becsületes mesterei pihennek, hanem abban, ahol a zsenik nyugszanak.” (Szinetár Miklós)
Kálmán Imre operettkomponista, a Csárdáskirálynő szerzője 130 éve, 1882. október 24-én született Siófokon és 1953. október 30-án halt meg Párizsban.
„Lám, a földön is van égi boldogság…”
Minden idők legnépszerűbb magyar operettjének szerzője egy gabonakereskedő fiaként jött a világra. Vélhetőleg éjféltájban született, mert még családtagjai sem tudták pontosan, október 24-én vagy 25-én látta-e meg a napvilágot, maga Kálmán mindkét dátumot használta. Középiskolai tanulmányait a híres fasori gimnáziumban végezte, de tizenöt éves korától a Zeneakadémiára is járt, ahol Jacobi Viktor és Kodály Zoltán is az évfolyamtársa volt, de Bartók Béla is a baráti köréhez tartozott. Jogi tanulmányokat is folytatott, és vezette a Pesti Napló zenei rovatát. Kezdetben szimfonikus költeményeket komponált, és zeneszerzőként kuplékkal bontogatta szárnyait, a közönség különösen a Mert a Berta nagy liba című opuszát kedvelte. „Ha ez így megy tovább, valami retteneteset csinálok… Operettet fogok írni!“ 1904-ben egy ösztöndíj segítségével elutazott Bayreuthba, majd Münchenbe, ahol két Wagner-előadást hallgatott meg, mindkettőt a híres karmester, Artur Nikisch vezényelte. Nikisch barátként tekintett a fiatal komponistára, aki úgy vélte, hogy a nagy karmester jobban megérti utónevének németes formáját, ezért Emmerich Kálmánként mutatkozott be és ezzel megszületett az a név, amelyik később az egész világot bejárta.
Nagy sikerű első operettjét, a Tatárjárást 1908-ban mutatták be, a mű 144 előadást ért meg és Bécsben is színpadra került. Ez a mű szerencsés megalapozása volt egy világsikernek. Ösztönzést és önbizalmat jelentett a fiatal művésznek, aki a siker lecsengése táján a császárvárosba költözött, alkotásait ezután előbb Bécsben mutatták be, majd Budapest következett. Hálás fogadtatásban részesült operettek sorát komponálta: A bajadér, a Marica grófnő, A cirkuszhercegnő, A montmartre-i ibolya ma is gyakran felcsendül világszerte.
A Csárdáskirálynő
Kálmán zenéjében a csárdás uralkodó szerepet játszik, ezer módon variálva, stilizálva és pazarul hangszerelve. A 25 éves szerzőt már első művével felkapta a világhír, ami aztán sohasem pártolt el tőle. Kálmán Imre nevével mégis a Csárdáskirálynő forrt egybe. Minden idők talán legismertebb és legnépszerűbb operettjét Bécsben az ősbemutató után 800 alkalommal játszották egyhuzamban, és a bemutatótól számított első 17 év alatt harmincezer alkalommal adták elő világszerte. A mű Magyarországon is hallatlan népszerűségnek örvend, újra és újra más rendezésben, új felfogásban színpadra kerül, betétszámai újra és újra felhangzanak televízióban és rádióban, s több filmváltozata is készült. Sikere csak Lehár Ferenc VÍg özvegyéhez fogható, de mára már meg is haladta azt: a világ legtöbbet játszott operettje.
Színházi berkekben közismert téma, ha egy teátrum gondban van, Kálmán operettet vesz elő és problémái bízvást megoldódnak. Felmérések szerint a rádióban minden percben a világon, éjjel-nappal, valahol Lehár vagy Kálmán muzsika szól.
A világháború kirobbanását követően a washingtoni kormány segítséget kívánt nyújtani Kálmán Imre elmenekítésében, őt azonban mélyen megrázta idősebb bátyja halála, valamint apja cukorbetegségének elmélyülése és kilátástalansága. Mindezt tetőzte, hogy barátnője, Paula Dvorak – aki tíz évvel volt idősebb nála – örökre tolókocsihoz lett láncolva. A munkába menekült. Ebben az időszakban alkotta meg a Farsang tündérét, mely tulajdonképpen a Zsuzsi kisasszony átdolgozott változata volt, szövegkönyvét A.M. Willner és Rudolf Österreicher írták. 1917. szeptember 21-én mutatták be a bécsi Johann-Strauss-Theaterben.
Vera
Kálmán Imre 1928-ban ismerkedett meg a permi születésű fiatal orosz színésznővel, Vera Makinszkajával, akivel a harmincévnyi korkülönbség ellenére egy évvel később összeházasodott. A házasságból Kálmánnak három gyereke született: 1930-ban Károly Imre Fedor, 1931-ben Elisabeth Vera és 1936-ban Yvonne Sylvia Marica. Nagyvilági életet éltek feleségével, fogadásokat adtak, bálokra jártak, miközben a zeneszerző újabb művén, a Josephine császárnőn dolgozott.
Mivel a fasizmus térnyerése egyre nehezebbé tette helyzetét Bécsben, az Anschluss után Ausztriában is megkezdődtek a zsidóüldözések, Kálmán tovább nem maradhatott az országban. Először Zürichbe, majd Párizsba, legvégül pedig az Egyesült Államokba utazott családjával 1940-ben. Soha nem tudott beilleszkedni. Az amerikai kultúra és életforma teljesen idegen volt számára. (Újabb életrajzok szerint korábban sem érezte jól magát Bécsben, sikerei ellenére magyar bevándorlónak, idegennek tekintették.) Verát mindig hódolók és udvarlók hada vette körül, Erich Maria Remarque, Clark Gable neve is felmerült az asszony naplójában, ám a zeneszerző biztos volt abban, hogy felesége nem hagyja el, mindaddig, míg 1942-ben valóban szerelmes lett az asszony. Az orosz származású francia diplomata, Roland de la Croix kedvéért elváltak, ám a férfi repülőszerencsétlenség áldozata lett. Kálmán ismét megkérte Vera kezét, aki igent mondott, és élete végéig vele maradt és támogatta mindenben.
Kálmán Imre életének utolsó húsz évében csupán két operettet írt, 1945-ben a Marica grófnőt, néhány évvel később pedig az Arizona lady címűt, ez utóbbi premierjét azonban már nem érte meg. A második világháború után Párizsban élt, itt is halt meg 1953. október 30-án, kívánságára Bécsben temették el.
Siófok ápolja Kálmán Imre emlékét, a városnak posztumusz díszpolgára, a főtéren áll Varga Imre szobrászművész szobra, egykori szülőháza ma múzeum, s nevét viseli a siófoki kulturális központ. Életéről Az élet muzsikája (1984) címmel magyar film készült, 2002 óta Kálmán Imre születésnapja (amely egyben a másik nagy magyar operett-szerző, Lehár Ferenc halálának napja is) a Magyar Operett Napja. Szülővárosának önkormányzata és a Kálmán Imre Múzeum nevével díjat alapított, amelyet évente az operett műfajban kiemelkedőt alkotó személyiségnek ítélnek oda. Születésének 125. évfordulóján emlékére szobrot avattak Budapesten, a Nagymező utcában.
