Dezső Lóránt professzor, napfizikus, csillagász, az MTA Napfizikai Obszervatóriumának megalapítója és korábbi igazgatója 100 éve született.
Dezső Lóránt napfizikus, csillagász 100 éve, 1914. május 7-én született. A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika-csillagászat szakán 1936-ban szerzett diplomát. Ugyanitt csillagászat, elméleti fizika és matematika tárgykörben bölcsészdoktori diplomát vehetett át 1938-ban, de közben, 1935-től az egyetem Csillagászati Tanszékén gyakornok volt. 1937-ben kezdett dolgozni a Naprendszer mozgása című, Pasquich pályadíjjal jutalmazott dolgozatán, amelyet 1938-ban fejezett be. 1937 és 1939 között ösztöndíjas kutatóként tevékenykedett a svábhegyi csillagvizsgálóban, majd a zürichi Műegyetem Csillagvizsgálójának ösztöndíjasa lett, ahol megismerkedett a napfoltészlelésekkel, a naptevékenységek spektro-heliográfos vizsgálatával, ami egy életre meghatározta tudományos érdeklődését.
Miután visszatért Magyarországra, a csillagászati tanszék gyakornokaként dolgozott. Az 1940-es években ő szervezte meg és vezette a Kolozsvári Egyetem csillagászati obszervatóriumát. Lelkes munkájának eredményeképpen a kolozsvári egyetemi csillagvizsgálóban is a kor követelményeinek megfelelő megfigyeléseket végeztek. Az értékes műszerek zöme az ógyallai csillagvizsgálóból került ide. Az észleléseket elsősorban a csillagok spektrál-fotometriájára és a Nap fizikai vizsgálatára összpontosította, majd a legkorszerűbb módszerek segítségével beindította a fotoszféra és kromoszféra változásainak tanulmányozását.
Tulajdonképpen Kolozsvárott tette le az alapjait annak a napfizikai obszervatóriumnak, amelyet később Debrecenben teljesített ki. Munkássága elismeréseként megválasztották a Csillagászati Lapok szerkesztőjének. Az 1944 őszén bekövetkezett hatalomváltás után nem távozott azonnal Magyarországra, egészen 1948-ig Kolozsvárott maradt. Ezekben az években a magyar tudományegyetem Csillagászati Tanszékét vezette.
Magyarországra való visszatérése után tudományos munkásságát a Budapest-svábhegyi Csillagvizsgálóban folytatta, ahol 1948-ban a csillagda második osztályaként megszervezte a napfizikai részleget, amelyet 1957-ig vezetett. A Kolozsvárott megkezdett munka folytatásaként újraindította a rendszeres napfigyelést, amit korábban, 1872-től Konkoly-Thege Miklós végzett Ógyallán, majd Fényi Gyula emelt nemzetközi hírnévre a kalocsai Haynald-csillagvizsgálóban.
A napfizikai osztály 1957-ben Budapestről Debrecenbe költözött, ahol a Kossuth Lajos Tudományegyetem által biztosított telken létrejött a Magyar Tudományos Akadémia Napfizikai Obszervatóriuma, amelynek 1982-ig, nyugdíjazásáig igazgatója, 2003. december 16-án bekövetkezett haláláig pedig tudományos tanácsadója volt. Debrecenben 1964-től egyetemi tanárként csillagászatot is oktatott. Az obszervatóriumban a napfoltok és napkitörések fényképezése mellett – nemzetközi kutatás keretében – napjainkban is folytonosan végzik a Nap felszínén megjelenő foltok és kitörések mágneses terének vizsgálatát.
Az alapos és aprólékos munka világelsővé tette az obszervatóriumot a napfoltészlelések terén. Amikor 1976-ban Greenwichben befejeződött az 1874 óta készített napfoltkatalógus, a Greenwich Photoheliographic Results publikálása, a feladat 1977-től Debrecenre hárult. A napfoltkatalógus minden folt és foltcsoport pozícióját és területadatait napi felbontásban tartalmazza. Ez a legrészletesebb, legpontosabb földi észlelésekre alapozott napfolt-adatbázis, amely a numerikus adattáblázatok mellett képanyagot is tartalmaz.
Dezső professzor kifogyhatatlan energiával vezette az intézményt, emellett sportolt, szenvedélyesen vitorlázott, nagy zeneértő, koncertlátogató, Wagner-rajongó volt.
