„De semmit se lát, tudja? Mindent lát, csak az ember nyomorult lelkét nem.” A Nem félünk a farkastól című drámában elhangzó mondatot Edward Albee-nak, a számtalan kiváló könyv és színpadi dráma írójának köszönhetjük.
„Csupa természettudós és matematikus lesz a földön, és mindegyik az új szupercivilizáció dicsőségére születik és annak javán munkál.” (Edward Albee: Nem félünk a farkastól)
Edward Franklin Albee Pulitzer-díjas amerikai drámaíró, forgatókönyvíró, író, a modern amerikai drámairodalom kiemelkedő alakja 85 éves, 1928. március 12-én született.
Washingtonban született, máig ismeretlen édesanyja egyszerűen a kórházban „felejtette” gyermekét. Kéthetes korában a dúsgazdag New York-i színháztulajdonos Reed Albee fogadta örökbe a fiúcskát, aki minden anyagi és szellemi jóban részesült – csak szeretetet nem kapott. Ennek hiánya lázadóvá, nehezen kezelhetővé tette, több iskolából is kicsapták lógás és engedetlenség miatt. Húszévesen elköltözött a város bohémnegyedébe, volt hivatalnok, lemezboltos, majd küldönc. Igazán csak az írás érdekelte, de nehezen talált rá saját hangjára. W.H. Auden azt ajánlotta, hogy stílusát csiszolandó írjon pornográf műveket, ám Albee inkább Thornton Wilderre hallgatott, aki a drámaírást tanácsolta neki.
1958-ban feladta küldönci állását, s megírta a Mese az állatkertről című egyfelvonásosát, amit Nyugat-Berlinben mutattak be, s az ottani siker után a hazai színházak is befogadták Albeet. Gyors egymásutánban születtek egyre népszerűbb darabjai (Bessie Smith halála, Homokláda, Az Amerikai Álom, Csöppnyi Alícia, Szilvia, a K.), amelyekkel a modern amerikai dráma, a Tennessee Williams és Arthur Miller utáni generáció legjelentősebb képviselőjévé vált. Művészetére nagy hatással volt a becketti abszurd dráma, Harold Pinter művészete, Csehov, Strindberg, Ibsen dramaturgiája. Műveiben groteszk, szürreális, irracionális elemek váltakoznak, erősen társadalomkritikus, moralizáló darabjai az elidegenedést, a családon belüli szeretetlenséget, a lefojtott indulatokat, a közönyt, a kapcsolatok kiüresedését ábrázolják.
Ki fél a nagy farkastól?
Legnagyobb sikere, az 1962-es Nem félünk a farkastól is e témákat viszi színre erőteljes párbeszédekben, vad összecsapásokban. A darab címe egy angol nyelvterületen ismert dalocskára utal, amely a Walt Disney-féle Három kismalac című rajzfilmben hangzik el („Who’s afraid of the big bad wolf?” – Ki fél a nagy, gonosz farkastól?). Ezt a szereplők kissé enyhén ittas állapotban megváltoztatva idézik, arra lehet következtetni, hogy az egyetemi kertipartin énekelte valaki így: „Who’s afraid of Virginia Woolf?” – Ki fél Virginia Woolftól? Albee így nyilatkozott a címről: „Leugrottam egy sörre egy éjjel, és láttam, hogy a mosdóban valaki szappannal ezt írta a tükörre: Who’s afraid of Virgina Woolf?. A darab írása közben újra és újra beugrott ez a sor. És persze Virginia Woolf itt a nagy, gonosz farkast jelenti… ki fél a hamis illúziók nélküli élettől? Olyannak tűnt, mint az értelmiségiekre jellemző egyetemi vicc.” A magyar fordításban Elbert János az írói szabadságot felhasználva egy másik ismert irodalmi személyiséget illesztett a dalba, így magyarul a szereplők ezt éneklik: „Nem félünk a farkastól, Goethe János Farkastól”.
A műből 1966-ban öt Oscar-díjjal jutalmazott film is készült, amelynek főszerepeit a nem kevéssé viharos házasságban élő Liz Taylor és Richard Burton játszotta. A mű magyar premierjén Tolnay Klári és Gábor Miklós zseniális játékában gyönyörködhettek a nézők, s azóta is több sikeres rendezésben láthattuk.
Albee számos jó és kevéssé sikerült darabot írt, elnyert három Pulitzer-díjat, 1966-ban a Kényes egyensúly, 1974-ben a Tengertánc, 1994-ben a Három magas nő című munkájáért, 2005-ben életművéért Tony-díjjal jutalmazták, de a közönség olykor értetlenül vagy fanyalogva fogadta műveit. Őt mindez kevéssé zavarta, nemcsak írt, hanem gyakran maga állította színpadra műveit. A sors különös fintora, hogy az iskolával annak idején hadilábon álló író a hetvenes évektől egyetemi színpadokon segédkezett dramaturgiai tanácsokkal, 1998 és 2003 között pedig a Houstoni Egyetem meghívott tanára is volt. Jelenleg is elnöke a nevét viselő alapítványnak, amely íróknak és más művészeknek nyújt támogatást és megfelelő szellemi hátteret az alkotáshoz.
Művei nálunk is igen kedveltek, köszönhetően többek között Elbert János, Vajda Miklós, Varró Dániel kiváló fordításainak, és a többségükben kitűnő színházi bemutatóknak.
