Hetven éve, 1945. szeptember 24-én hunyt el Hans Geiger német fizikus, a részecskeszámláló egyik feltalálója, nevét a nagyközönség előtt az általa feltalált Geiger-Müller sugárzásmérő tette ismertté.
70 éve, 1945. szeptember 24-én halt meg Potsdamban Hans Geiger német fizikus. A híres Geiger-Müller számlálócső a részecskekutatás alapeszközének számít, de számtalan más célra is használják, így kozmikus sugárzás mérésére és radioaktív kőzetek felkutatására is
Eredeti nevén Johannes Wilhelm Geiger 1882. szeptember 30-án született a Rajna-vidéki Pfalz tartomány Neustadt an der Haardt (ma Neustadt an der Weinstrasse) városában. Fizikai tanulmányait a müncheni és az erlangeni egyetemen folytatta, ahol 1906-ban doktori fokozatot szerzett. Manchesterben a Nobel-díjas Ernest Rutherford fizikus asszisztenseként részecskefizikával foglalkozott, az anyag elemi összetevőit, sugárzását és kölcsönhatásait vizsgálta. 1911-ben fedezte fel kollégája, John Mitchell Nuttall közreműködésével a kettejük nevét viselő törvényt, amely mennyiségi összefüggést állapít meg egy radioaktív anyag felezési ideje és a kibocsátott alfa sugarak energiája között.
Manchesterben megépítette részecskeszámlálója első változatát is, amelyet felhasznált kísérleteiben, a szerkezet segítségével azonosította az úgynevezett alfa-részecskét a héliumatom magjaként. Kutatásai nyomán fogalmazta meg Rutherford atommodelljét, amely feltételezte, hogy a teljes pozitív töltés az atom méretéhez képest igen kicsiny atommagban összpontosul, és e körül keringenek a negatív töltésű elektronok.
1912-ben visszatért Németországba, a berlini Birodalmi Fizikai Technikai Intézetben dolgozott. A radioaktivitást kutató laboratórium vezetőjeként folytatta az atomszerkezettel kapcsolatos vizsgálatait. Az első világháborúban a tüzérségnél szolgált, majd leszerelése után visszatért Berlinbe. 1925-től a kieli egyetemen oktatott, ahol tanítványával, Walter Müllerrel továbbfejlesztette részecskeszámlálóját. 1928-ra készítették el a később róluk elnevezett számlálócsövet (GM-cső), az ionizáló részecskék számlálására alkalmas hordozható berendezést. Az eszköz a részecskekutatás alapeszközének számít, de számtalan más célra is használják, kozmikus sugárzás mérésére és radioaktív kőzetek felkutatására is. Nevét a nagyközönség előtt az általa feltalált Geiger-Müller sugárzásmérő tette ismertté.
1929-től a tübingeni egyetem professzoraként a kozmikus sugárzás (a világegyetemből érkező, nagy energiájú részecskékből álló sugárzás) jelenségével foglalkozott, megfigyelte az úgynevezett légi záporokat (amelyek akkor keletkeznek, amikor a bolygónkat elérő sugárzás kölcsönhatásba lép a légkör molekuláival).
1929-ben kitüntették a londoni Királyi Akadémia Hughes-érmével. 1936-tól Berlinben a Műegyetemen tanított és kutatott, folytatta a kozmikus sugárzás, a mesterséges radioaktivitás és a maghasadás vizsgálatát. 1937-ben a berlini Tudományos Akadémia tagjává választották. Ekkorra már meggyőződéses nemzetiszocialista volt, tagja volt a náci pártnak, azokat a zsidó kollégáit is feladta, akik korábban segítették őt, és részt vett a Harmadik Birodalom atomfegyverprogramjában. 1945. szeptember 24-én halt meg, néhány héttel azután, hogy az amerikaiak ledobták Hirosimára az első atombombát.
