„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.” Rudolf Steiner filozófus, nevelésművész és pedagógus, természettudós, az antropozófia elméletének megalapozója 155 éve született.
Az akkor magyar területnek számító Kraljevecben született (ma: Horvátország) 1861. február 27-én. Apja az osztrák déli vasút tisztviselője volt. Gyermekkorát és fiatalságát Mödlingben, Pottschachban töltötte. Bécsben tanult matematikát, filozófiát és természettudományokat. Behatóan foglalkozott Goethével, főleg a nagy német költő kevésbé ismert természettudományi értekezéseivel.
1884-től házitanítói állás vállalására kényszerült a bécsi Specht családnál, négy fiúgyermek oktatását kellett ellátnia. Kifejlesztett egy egyéni oktatási módszert, amelyet később nevelésművészete alkalmazásakor tökéletesített. Egyik híres mondása: „A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.”
1888-ban a Deutschen Wochenschriftet szerkesztette Bécsben, s emellett cikkeket és recenziókat is írt. 1890 és 1897 között a weimari Goethe-Schiller Archívum munkatársa volt, s közben jelentős irodalmi tevékenységet is kifejtett (A szabadság filozófiája, Kiegyezés az európai szellemtörténettel). 1891-ben a filozófia doktorává avatták a rostocki egyetemen, disszertációja 1892-ben jelent meg Igazság és tudomány címen.
1897-ben áttelepült Berlinbe, és társkiadója lett az Irodalmi Magazinnak. 1913-ban – keleti hatásra – kidolgozta antropozófia (antroposz – ember, szófia – bölcsesség) elméletét, amely később kiindulópontja lett a Waldorf-iskolákban alkalmazott pedagógiának. Az antropozófia emberképe abból indul ki, hogy a felnövekvő ember három hétéves időszakon megy át.
Elméletének lényege, hogy az isteni eredetű teozófia helyett az emberről való bölcsességre, az antropozófiára kell törekedni. Az ember – szellemi képességeinek tudatos fejlesztésével – eljuthat a „tiszta gondolkodás állapotába”, amelyben képes az anyagtól független szellemi világ megtapasztalására. Őszintén vallotta a szabadság, egyenlőség és testvériség szentháromságát, mégpedig a társadalom úgynevezett „hármas tagozódásának” jegyében. Eszerint a jogban és a politikában az egyenlőségnek, a gazdaságban a testvériségnek, míg a szellemben a szabadságnak kell (vagy kellene) megvalósulnia.
Rudolf Steiner műve ahhoz nyújt alapot az egész világon, hogy az emberek az antropozófia impulzusait ne csak az egyes ember fejlődése számára tegyék eredményessé, hanem a munka és az élet legkülönfélébb területeinek megelevenítésére törekedjenek. Írásait sok szempontból vitatták voltak és vitatják ma is.
1899-ben felkérték a Wilhelm Liebknecht által alapított munkásképző iskola tanítójának, ahol heti öt alkalommal oktatott történelmet, irodalmat és természettudományos tárgyakat. Két év múlva, a hallgatók ellenállása ellenére, elbocsátották.
Tanítványai 1912-ben Kölnben megalapították az Antropozófiai Társaságot. 1910-1913-ig négy misztériumdrámájának ősbemutatójára került sor be Münchenben, saját irányításával. Minden év augusztusában tartottak egyet-egyet: A beavatás kapuja, A lélek próbatétele, A küszöb őre, A lelkek ébredése címmel. A tervezett ötödik mű a háború kitörése miatt nem készült el.
1913. szeptember 20-án lerakták a Goetheanum, az antropozófia leendő központjának alapkövét. Ezt a méreteiben és formájában egyedülálló, hatalmas épületet Rudolf Steiner béketemplomként építette fel 1913 és 1920 között, a semleges svájci területen, Dornachban, a Jura-hegység festői környezetében. 1914. április 1-jén felavatták a Goetheanumot, amely 1922. december 31-én, szilveszter éjjelén tűzvész martaléka lett. A második Goetheanum a Basel melletti Arlesheimben épült fel, és 1923. december 25-én kezdte meg munkáját az első antropozófiai elveken működő klinika. Steiner hatalmas traumaként érte meg a dornachi tűzvészt, egészsége meggyengült, 1925. március 30-án halt meg.
