„Kerekëdik arra kedvem, mind azt forgatom fejemben, hogy már dalra kéne kelni, ideje volna énëkëlni, versbe szëdni régvalókat, ősi dolgokról dalolni.” Az első Kalevala-kötet megjelenése alkalmából ezen a napon ünneplik a Kalevala napját, a finn nép ünnepét.
Elias Lönnrot néprajztudós 1835. február 28-án tette közzé az első Kalevala-kötethez írott előszavát. A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország.
A Kalevala finn nemzeti eposz, amelyet Lönnrot a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze. Az eposz, a hosszú éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz illesztett dalaiból áll.
Első változata az Ős-Kalevala 1833-ból, amely 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz. A svéd nyelvű finn értelmiség körében kezdetben nem örvendett különösebb népszerűségnek. Elsősorban az írók és tudósok figyeltek fel rá, előbb szülőhazájában, majd a negyvenes években már külföldön is.
Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló, úgynevezett Régi-Kalevalát (1835-36), amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez. Ezt követően Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – ma is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala (1849). A Kalevalát 60 nyelvre fordították le, a legtöbbet fordított finn mű.
A világ kezdete és Vejnemöjnen születése
(részlet)
Egymaga ér az éjjel hozzánk,
A nap egymaga köszönt ránk,
Egymaga termett Vejnemöjnen,
Nőtt a nótafa oly fönnen,
Kave asszony kebeléből,
Ilmatár anya öléből.
(Vikár Béla fordítása)
A Kalevala a finn-magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is. Az első teljes, a világon a harmadik fordítást (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben. A legismertebb változat Vikár Béla nevéhez fűződik (1909), utóbb Nagy Kálmán (1971), Rácz István (1976) és Szente Imre (2001) ültette át magyarra az eposzt.
Elias Lönnrot 1802. április 9-én született a finnországi Sammattiban. Orvosnak tanult a Turkui Tudományos Akadémián, majd az észak-finnországi Kaajani tisztiorvosa, később, 1853 és 1862 között a helsinki egyetemen a finn nyelv és irodalom professzora volt.
Kezdődik az énëk… A világ terëmtése; Väinämöinen születése
(részlet)
Kerekëdik arra kedvem, mind azt forgatom fejemben, hogy már dalra kéne kelni, ideje volna énëkëlni, versbe szëdni régvalókat, ősi dolgokról dalolni. Szók a számban olvadoznak, ínyëmet igék elöntik, nyelvemnek hëgyén nyüzsögnek, fogaim közül fakadnak.
(Szente Imre fordítása)
Nyelvészként főként a finn, a lapp és az észt szókészlettel foglalkozott. A finn nyelvű orvostudományi és növénytani szókincs megalapozója. Jelentős finn-svéd szótára, ő szerkesztette az első finn nyelvű folyóiratot, és zsoltárokat is írt. 1884. március 19-én halt meg szülővárosában.
