Zenéje ma is olyan eleven és izgalmas, mint életében volt, újabb és újabb nemzedékekre hat a felfedezés erejével. Django Reinhardt belga-francia-cigány dzsesszmuzsikus, gitáros 105 éve született.
Gitárosok nemzedékei tekintik példaképüknek, nőttek fel azon a fantasztikus cigány gitárszvingen – a cigány muzsika és a dzsessz eredeti ötvözetén -, amit csonka bal kezével elővarázsolt a húrokból. Az éppen százöt éve született Django Reinhardt az első olyan európai dzsesszmuzsikus volt, akinek neve hallatán a „kollégák” az óceán túlpartján is felkapták a fejüket – majd megemelték a kalapjukat.
Django Reinhardt 1910. január 23-án Jean-Baptiste Reinhardt néven látta meg a napvilágot egy vándorcigány családban, szülei éppen egy belga kisváros, Liverchies mellett vertek sátrat. Ifjúsága nagy részét egy Párizs határában táborozó cigányközösségben töltötte. Iskolába sohasem járt, egész életében írástudatlan maradt. Kiskorától tanult hegedülni, majd gitározni, első saját hangszere egy ajándékba kapott gitárbendzsó (gitárnyakú, bendzsótestű hangszer) volt. A zenei csodagyerek tizenkét éves korától párizsi bárokban és kávéházakban játszott.
Első lemezfelvételén (1928) is ezen a hangszeren játszott. Mivel írni-olvasni nem tudott, nevét – saját bemondása alapján – „Jiango Renardként” írták a borítóra. Még ugyanebben az évben, 18 évesen érte az a baleset, amely meghatározta későbbi, egyedülálló játékstílusát. Lakókocsija – amelyben első feleségével élt – kigyulladt, ő maga is megégett, bal kezének gyűrűs- és kisujja behajlított állapotban mozgathatatlanná vált. A hegedűvel fel kellett hagynia, a gitáron pedig csak a mutató- és a középső ujj játszotta a dallamot, a másik két, nem mozgó ujját csupán akkordozásra tudta valamennyire használni. Lassan kifejlesztett egy olyan játékmódot, amellyel a sérülése ellenére virtuózan tudott játszani. Kritikusai szerint a sajnálatos baleset csak javára vált játékának, amelyre a fölösleges díszítések kerülése, a dallamvezetés tisztasága volt jellemző.
1934-ben Stéphane Grappelli hegedűssel létrehozta a Hot Club de France kvintettet, amelyben rajtuk kívül két ritmusgitár és egy bőgő szólt. Gyakorlatilag új műfajt teremtettek, amely „Hot Club-style” néven vált ismertté. Sokan a harmincas évek szvinges lemezeit tartják életműve legjavának.
A második világháború kitörésekor éppen Angliában turnéztak, Grappelli nem tért vissza Párizsba. Django a klarinétos Hubert Rostaing-nel alakított új kvintettet, amelyben már csak egy ritmusgitár volt, de dob is helyet kapott benne, ő pedig idővel elektromos gitárra váltott. A háborút egy dzsesszkedvelő német tisztnek köszönhetően élte túl. A háború után Angliában ismét összeállt Grappellivel. Szerencsét próbáltak Amerikában is. Az első olyan európai dzsesszmuzsikus volt, akinek neve hallatán az óceán túlpartján is felkapták a fejüket a „kollégák”. Amerikai turnéja mégsem volt sikeres, de a divatos bebop zene kétségkívül hatott rá.
Kiszámíthatatlan ember volt: nem ment el megbeszélt fellépésekre, átaludta „jutalomjátékát” is, amelyet Duke Ellington szervezett neki a New York-i Carnegie Hallban. 1951-ben a zenészéletbe belefáradva visszavonult egy Szajna parti kis faluba, Samois-sur-Seine-be. Két év múlva, 1953. május 16-án reggel váratlanul agyvérzést kapott, és még aznap meghalt. Csupán 43 éves volt. Fia, Babik ekkor még csak tízéves volt, később apja nyomdokain ő is zenész lett.
Zenéje ma is olyan eleven és izgalmas, mint életében volt, újabb és újabb nemzedékekre hat a felfedezés erejével. Gitárosok nemzedékei nőttek fel azon a fantasztikus gitár-szvingen – a cigány muzsika és a dzsessz eredeti ötvözetén -, amelyet csonka bal kezével varázsolt elő a húrokból. Emlékére Samois-sur-Seine-ben minden évben dzsesszfesztivált szerveznek, ezzel is tisztelegve emléke előtt. Django ihlette Woody Allent A világ második legjobb gitárosa című filmjének elkészítésére.
Halper László Zenészlegendák című interjúkötetében, amely legendás magyar romazenészek életéről szól, a beszélők egyike – maga is kiváló gitáros – azt állítja, hogy Django Romániában élt, onnan került Magyarországon keresztül Belgiumba. Magyarországon – a fáma szerint – összejárkált zenélni itteni cigány muzsikusokkal, megmutatta nekik számait, így ők előbb tanulták meg azokat, mint Grappelli. Így volt vagy sem, mindenesetre – mint a zene maga – szépen hangzik.
