„Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem.” 85 éve, 1929. november 29-én a budapesti Nemzeti Színház bemutatta Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művét.
Pakk, reskontó, Pósalaki úr, Simonyi óbester – egy-egy szó elég hozzá, hogy mindannyian ugyanarra gondoljunk: Nyilas Misire és gyerekkorunk egyik legszebb olvasmányélményére. 1920-ban jelent meg Móricz Zsigmondnak a Légy jó mindhalálig című regénye – negyvenegy éves volt ekkor –, amely, mint oly sok a világirodalom legragyogóbb gyermekregényei közül, valójában nagyon is felnőtt sorsot, sorsokat ábrázol a gyermeklélekbe vetítve. Móricz életének legnehezebb időszakában, az első világháború és a forradalmak után, „fájdalmas és összetört lélekkel” írta meg annak a Nyilas Misinek a történetét, aki részben egykori önmaga, a debreceni kisdiák, aki már arról álmodik, hogy író lesz belőle, de legalább annyira a meglett ember is, aki mögött már ekkor hatalmas életmű áll (a Sárarany-nyal, A fáklyá-val, a Szegény emberek-kel), s akit közéleti szerepvállalása miatt nemtelen támadások és vádak érnek.
De e fölött és ezen túl az író és a világ szakadatlan összeütközésének drámája is – s ez a drámai elem számos színpadi és filmes feldolgozást ihletett már. Móricz maga is átdolgozta regényét színpadi művé, s több más, saját regényéből készült színdarabjához hasonlóan ez sem egyszerű adaptálás, dramaturgi rutinmunka: meglepetéseket rejtően több annál. A regény és a dráma így kiegészítik egymást, mint az érem két oldala…
„Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.”
Móricz 1920-ban megjelent regényének színpadi változatában Nyilas Misi szerepét színésznőre, Vaszary Piroskára bízta Hevesi Sándor igazgató-rendező. Hevesi a hazai színház történetének jelentős alakja, a színpadi adaptációban ő is közreműködött. Móricz a legnagyobb elismeréssel írt róla. A három felvonásos színművet 1929-ben mutatták be. Sikerét bizonyítja, hogy a darab több mint száz előadást ért meg. A siker nyomán a darabot a Kolozsvári Nemzeti Színház is műsorára tűzte.
Vaszary Piri színésznőt addig komikaként ismerte a színházi közönség, a nézőkre beszédének, mozgásának komikumával, maszkjainak önfeláldozó groteszkségével hatott. Ekkor lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa drámai vénáját: Nyilas Misi szerepe kihozta belőle legmélyebb lelki hangjait.
A darab évekig telt házzal ment, ami nemcsak Vaszary Piroska alakításának volt köszönhető, hanem a színmű mondanivalójának is. 1929-ben a Nyugatban Schöpflin Aladár kritikus, irodalomtörténész így írt a bemutatóról:
„Nagy szerencséje az írónak és szinháznak, hogy erre a roppant feladatra egyenrangú megszemélyesítőt talált Vaszary Piroska személyében. Hevesi Sándor igazgatóságának talán legszerencsésebb szereposztási ötlete volt erre a szinésznőre bízni Nyilas Misi alakját. Egy nagyszerű szerepet segített ezzel a teljes érvényesüléshez és egy nagyszerű tehetséget a teljes kibontakozáshoz. Vaszary Piroska eddig groteszk komikus szerepekben aratta legnagyobb sikereit s nem egy jelenetében elárulta, hogy a komikumnál több, mélyebb is van benne: a kedély mélységéből fakadó humor. Most alkalma nyílt megmutatni, hogy humora a legnagyobb skáláig tud eljutni, egészen a tragikusig.”
Azóta számos feldolgozást, színpadra állítást élt meg Móricz klasszikus műve. 1991-ben a debreceni Csokonai Színházban, a teátrum százhuszonöt éves fennállásának alkalmából mutatták be először a Légy jó mindhalálig musicalváltozatát, amely azóta számos belföldi és külföldi bemutatót élt meg. Zenéjét Kocsák Tibor, librettóját Miklós Tibor írta.
„Az írónak sikerült valami egyetemest, minden emberre érvényest kifakasztani. Minden ember Nyilas Misi. Minden ember kapott gyermekkorában valami olyan sebet, ami a felnőtt korban is sajog. Minden ember szenvedett gyermekkorában igazságtalanságot, amelyet nem tud elfelejteni. Minden ember szenvedett amiatt, hogy a felnőttek nem értik meg és meggyanúsítják legszebb impulzusait” – írta 1931 júliusában a Nyugatban Schöpflin Aladár a Légy jó mindhalálig századik előadása után.
