Madách Imre számára nem volt könnyű feladat megírni Az ember tragédiája című drámát, aminek 129 évvel ezelőtt, 1883. szeptember 21-én volt végül az ősbemutatója. 1984 óta minden színház és teátrum megemlékezik a magyar dráma napjáról.
A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben szeptember 21-én ünneplik A Magyar dráma napját, annak emlékére hogy 1883-ban ezen napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a Nemzeti Színházban. A művet Paulay Ede állította színpadra. Mai szemmel: jó marketingfogást alkalmazott a korabeli rendező, mert egybekötötte az ősbemutatót a Nemzeti Színház villanyvilágításának premierjével. A madáchi mű mind a mai napig sikeres a világ színpadain, az írott változatot pedig még egy afrikai törzsi nyelvre, a kajálira is lefordították.
A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeinek jobb megismertetésére, valamint, hogy ösztönözze az írókat újabb alkotások létrehozására. Az ünnepre különleges programokkal készülnek a színházak.
Több, lelkiismeret-furdalás nélkül elavultnak tekinthető drámát is írt Madách Imre. Nehezen verselt, ezért ragaszkodott a jó sorokhoz. Már az első drámájában is találni olyan sorokat, amelyek visszaköszönnek fő művében, Az ember tragédiájában. Ilyen megközelítésben egész életében ezen az egyetlen alkotáson dolgozott.
Az ősbemutató tehát Paulay Ede nevéhez kötődik, aki 1883-ban a Nemzeti Színház igazgató főrendezője volt. A nagy drámai költemények színre állítását a Csongor és Tündével kezdte, majd amikor Paulay megnézett Bécsben egy Faust-dramatizálást, azt nyilatkozta, hogy a vonaton hazafelé jövet eszébe jutott: „hiszen ilyenünk nekünk is
van ” Engedélyt kért és kapott Madách Aladártól, az író fiától Az ember tragédiája átdolgozására. A drámai mű 4117 sorából 2560-at hagyott meg. Volt, amit azért húzott ki, mert megjelenítését akkor még nem lehetett technikailag megoldani a színpadon, mint például az űrjelenetet. Összevont részeket, áthelyezett szövegeket, de nem írt bele egyetlen sort sem. Bizonyos rövidítéseit a mai napig alkalmazzák a színházak.
Heves támadások érték a színrevitelt. Gyulay Pál ragaszkodott ahhoz, hogy Az ember tragédiája irodalom és nem színpadi mű, mások politikai ellenvetést tettek, kiváltképp azért, mert Paulay szabadkőműves volt, s a francia forradalom megítélése körül is összecsaptak az indulatok. Az igazgató-főrendezőt nem befolyásolta a fanyalgás. Dolgozott, s jól időzített meglepetést tartogatott a bemutatóra. Addig büdös, tűzveszélyes gázvilágítás nyújtott csöndes félhomályt a Nemzetinek, de Paulay Az ember tragédiája ősbemutatójára időzítette a villanyvilágítás premierjét. Felhangzott Erkel Hunyadi-nyitánya, fölment a függöny, s jött az első szín, amint Madách előírta: Menny és fényesség. Lenyűgözve ültek az emberek, mert a színpad – fennállása óta először – fényárban úszott. Pedig nem dúskált a pénzben a rendező, a fennmaradt rendezői példány bizonysága szerint más darabok készleteiből szedte össze a díszleteket is.
Az első előadáson Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert Gyenes László alakította. A színházi előadás nagy népszerűséget szerzett Madáchnak, a könyvkereskedők padlásán porosodó kötetei hirtelen keresettek lettek, s a vándor színigazgatók, ha anyagi gondjuk volt, elővették a Tragédiát, hogy pénzt hozzon a konyhára. Kerényi Ferenc véleménye szerint fennmaradását is a színházi megjelenítésnek köszönheti ez a magyar emberiség-költemény
A XIX. századi magyar irodalomból Petőfi mellett egyedül Madách került be a világirodalomba. Drámáját a világnyelvek mellett például egy afrikai törzsi nyelvre, kajálira is lefordították. A színpadi változat pedig máig jelen van a világ színpadain, minden évben feltűnik itt vagy amott. Egyszer az Edinburghi Fesztiválon is bemutatták, ahol minden előadás másfél órás változatban jelenik meg. Az ember tragédiája így is megállta a helyét, a skót közönség leginkább a londoni színt élvezte.
Mátraházi Zsuzsa
