A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
A magyar kultúra napját ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban – idén éppen 200 éve – ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. Két évszázad múltán pedig ma már minden idők egyik legfontosabb magyar verse Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnusza.
„A Himnusz ugyanis több mint műalkotás: olyan közös jelkép, amely nemzeti identitásunk része, éppen ezért az identitásunkat formáló kulturális kódrendszerrel együtt folyamatosan változik. Amikor kisgyerekként megtanuljuk a dalt, majd nem sokkal később a teljes verset, egy beavatási rítusban is részt veszünk: a szöveg kijelöli számunkra azt a történeti közösséget, amelyhez magyarként tartozunk. A Himnusz elbeszéli a magyar nemzet történetét, ahogyan megteremti a közös eredet mítoszát is. (Nyáry Krisztián: Általad nyert szép hazát)
Kölcsey Ferenc (1790-1838), a reformkor költője, politikusa, szónoka, aki jogi tanulmányokat végzett, 1815-ben került testvéreivel megörökölt szatmárcsekei birtokára és rövid megszakításokkal haláláig élt ott.
1812-ben visszavonult a csekei birtokára gazdálkodni. Műveinek nagy részét, közte a Himnuszt is, a hajdani Csekén (ma Szatmárcseke) alkotta. A természeti környezet, a táj ugyan elragadó, de a vidéki magány, a hozzá hasonló emberek hiánya, a műveletlen földesúri társaság elkeserítette, letargiába sodorta: feloldhatatlannak tűnt az életében (Berzsenyihez hasonlóan) a költői-tudós becsvágy és a porhoz kötött földesúri életforma ellentéte. A városi élet vonzotta, művelt emberek közé vágyódott, ámde birtokainak csekély jövedelme ezt nem tette lehetővé.
KÖLCSEY FERENC: HIMNUSZ
(részlet)
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
A búskomorsággal küzdő Kölcsey Csekéről levelezett, vitázott a kor nagyjaival, Kazinczy Ferenccel, Szemere Pállal, Wesselényi Miklóssal és Kállai Ferenccel, illetve csekei házánál gyakran megfordultak az akkori joghallgatók és ügyvédjelöltek.
A Csekén alkotott Hymnus, a’ magyar nép zivataros századaiból művének kéziratát – a kézirat tanúsága szerint – 1823. január 22-én fejezte be és tisztázta le a költő, s ezt a napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként.
Kölcsey Ferenc szövegét Erkel Ferenc zenésítette meg, s 1844. július 2-án a pesti Nemzeti Színházban először mutatták be a Himnuszt, az össznemzeti imádságot.
1823. január 22-én tisztázta le Hymnus című költeményét, amely az Auróra című folyóiratban jelent meg 1829-ben, a cenzúra miatt A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. Művét 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, s 1903-ban lett az ország hivatalos himnusza.
