Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A nadrágviselet kezdete című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A nadrágviselet kezdete

Szerző: / 2018. október 24. szerda / Kultúra, Képzőművészet   

Farmernadrág, plüss pantalló, törökös buggyos nadrág, szűk szárú legging, lábszárközépig érő, vagy alig feneket takaró csőnaci? Egy biztos bőséges a nadrágválaszték, mindenki azt visel, ami elnyerte tetszését, és jó esetben jól is áll neki. Azonban nem volt ez mindig így.

Ókori római katonai öltözet - a római harcosok páncélzatot viseltek öltözékük alatt, tunika, nadrág, ruhadíszítés, hajviselet (Fotó: Nemzetek viselete / Wikimédia)

Farmernadrág, plüss pantalló, törökös buggyos nadrág, szűk szárú legging, lábszárközépig érő, vagy alig feneket takaró csőnaci? És akkor a cicanadrágot még nem is említettem. A nadrágot valaha a keleti lovas népek viselték. Kényelmüket szolgálta a nyeregben az öltözék. A gallok tőlük vették át a nadrágszabást. Csodálkoztak is látványukon a hódító rómaiak. Utóbb már megtetszett a tógás uraknak. A história szerint Diocletianus császár idején már önálló nadrágszabóságok működtek Rómában.

„Amilyen különböző és sokféle volt őseink felső ruhája, oly kevés változatosságot találunk az alsó ruhánál. Az elnevezések közül csupán a gatya az a darab, amelyet már a honfoglalásnál is régebbről viseltek őseink” – olvashatjuk a Magyar viseletek története című kötetben. A nyelvtudósok és a régészeti leletek is azt mutatják, hogy a nadrág, harisnya, salavári szavaink, mind később honosodtak meg nyelvünkben. Mindamellett a bő vászongatyán kívül, valószínűleg létezett ;egy bőrből, nemezből vagy vastagabb posztóból készült szűkebb téli alsó ruha is, melynek szárait a csizmába gyűrték, ahogyan a későbbi szűk magyar nadrágot. Valamennyi olyan emléken megtaláljuk ezt a nadrágforma ruhát, a mi valami módon összefügg a honfoglalás kori és előtti magyar viselettel.

A 12. századtól kezdve a nadrág két részből állt. Az alsó rész combközépig érő, harisnyaszerű ruhadarab volt, míg a felső a buggyosabb, rövid, mely deréktől a combig tartott. A kettőt fűzős szíjakkal kapcsolták össze. A 16. században, I. Ferenc francia király korában a nadrágok térdig sem értek, III. Henrik udvarában pedig csak az ágyékot fedték. A reformáció korából származnak olyan viseletek, amelyek azt mutatják, másféle volt a nadrág két szárának nemcsak a szabása, de a színe is. Az egyik piros, a másik például kék volt. De persze akadt másféle színkompozíció is.

Honfoglaláskori harcosok: ú. m. csapatvezetők, hadnagyok és fejedelem öltözéke, nadrág, ruhadisíztés, hajviselet (Fotó: Magyar viseletek története / OSZK)

A Napkirály és Moliere idején a piperkőcök változtattak a divaton. Úgy mondják a szakemberek, szinte nőies lett az erősebbik nem viseletkultúrája. A férfiak a térdnadrág fölé szoknyát öltöttek magukra. A francia forradalomnak kellett megérkeznie ahhoz, hogy divatba jöjjenek a férfias, mai értelemben vett, hosszú pantallók.

A 18. században az az asszony, aki nem felelt meg mindenben a divat követeléseinek és nem hagyta vállig fedetlenül karját, hanem könyökig érő ruhaujjat viselt, az gyanúba esett, hogy csúnya, sovány karját kívánja ily módon a nézők szemei előtt elrejteni és álszenteskedő módon (á l’hypocrite) öltözik. Ugyanez állt a lábszárakra nézve is. Halványrózsaszínű selyemnadrág fátyolozta el csupán hártyavékonyságú selymével a fátyolszoknya alatt a hús meztelenségét és az átlátszó batisztingecskével összhangba olvadt. Egy szép napon azonban, mint egy egykorú újság írja (Paris 1796. décembre): „ezzel a kétezer éves szokással is szakítanak a nők és miután klassíkus ráncvetésű felsőruhájukat, az ing, szabad esésében akadályozza, egész egyszerűen”.

Francia négyes tánc a romantika korában, 19. század (Fotó: Instagram)

Bloomer divat, nadrág nőknek, 1849 (Fotó: Instagram)

A 20. században az öltözködés terén is mind inkább előtérbe került a praktikum. Coco Chanel például úgy vélte, az „igazi elegancia feltétele mindig az akadálytalan mozgás lehetősége”, ezért már az első világháború alatt szakított a kényelmetlen, merev fűzős ruhákkal. Az ő nyomán nyert polgárjogot a nadrágviselet a hölgyek körében, és Yves Saint Laurent elévülhetetlen érdemének tulajdonítják a női öltözködésből mára kiiktathatatlanná vált nadrágviselet meghonosítását.

Ma a nadrágválaszték bőséges: bélelt farmernadrágok, buggyos plüss pantallók, orkán anyagból varrt nadrágok, csőszárú macskanadrágok, kötöttek, kötszövöttek, csizmaszárba húzható katonanadrágok, s persze a felhajtóval készült igazi férfinadrágok is. Meg a selyemből, bársonyból szabott török bugyogók, a sok anyagot tartalmazó szoknyanadrágok, a szűkebb nadrágszoknyák, a combközépig érő forrónadrágok, a téli shortok. Ez utóbbiak fölé mélyen fölszabott, sliccelt szoknyát illik hordani.

Marlene Dietrich Chanel nadrágban, 1930; Katherine Hepburn Chanel nadrágban, 1940; Brigitte Bardot capri nadrágban, 1960-as évek; Jessica Alba farmerben, 2016 (Fotók: Instagram, Facebook, Twitter)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek