Farmernadrág, plüss pantalló, törökös buggyos nadrág, szűk szárú legging, lábszárközépig érő, vagy alig feneket takaró csőnaci? Egy biztos bőséges a nadrágválaszték, mindenki azt visel, ami elnyerte tetszését, és jó esetben jól is áll neki. Azonban nem volt ez mindig így.
Farmernadrág, plüss pantalló, törökös buggyos nadrág, szűk szárú legging, lábszárközépig érő, vagy alig feneket takaró csőnaci? És akkor a cicanadrágot még nem is említettem. A nadrágot valaha a keleti lovas népek viselték. Kényelmüket szolgálta a nyeregben az öltözék. A gallok tőlük vették át a nadrágszabást. Csodálkoztak is látványukon a hódító rómaiak. Utóbb már megtetszett a tógás uraknak. A história szerint Diocletianus császár idején már önálló nadrágszabóságok működtek Rómában.
„Amilyen különböző és sokféle volt őseink felső ruhája, oly kevés változatosságot találunk az alsó ruhánál. Az elnevezések közül csupán a gatya az a darab, amelyet már a honfoglalásnál is régebbről viseltek őseink” – olvashatjuk a Magyar viseletek története című kötetben. A nyelvtudósok és a régészeti leletek is azt mutatják, hogy a nadrág, harisnya, salavári szavaink, mind később honosodtak meg nyelvünkben. Mindamellett a bő vászongatyán kívül, valószínűleg létezett ;egy bőrből, nemezből vagy vastagabb posztóból készült szűkebb téli alsó ruha is, melynek szárait a csizmába gyűrték, ahogyan a későbbi szűk magyar nadrágot. Valamennyi olyan emléken megtaláljuk ezt a nadrágforma ruhát, a mi valami módon összefügg a honfoglalás kori és előtti magyar viselettel.
A 12. századtól kezdve a nadrág két részből állt. Az alsó rész combközépig érő, harisnyaszerű ruhadarab volt, míg a felső a buggyosabb, rövid, mely deréktől a combig tartott. A kettőt fűzős szíjakkal kapcsolták össze. A 16. században, I. Ferenc francia király korában a nadrágok térdig sem értek, III. Henrik udvarában pedig csak az ágyékot fedték. A reformáció korából származnak olyan viseletek, amelyek azt mutatják, másféle volt a nadrág két szárának nemcsak a szabása, de a színe is. Az egyik piros, a másik például kék volt. De persze akadt másféle színkompozíció is.
A Napkirály és Moliere idején a piperkőcök változtattak a divaton. Úgy mondják a szakemberek, szinte nőies lett az erősebbik nem viseletkultúrája. A férfiak a térdnadrág fölé szoknyát öltöttek magukra. A francia forradalomnak kellett megérkeznie ahhoz, hogy divatba jöjjenek a férfias, mai értelemben vett, hosszú pantallók.
A 18. században az az asszony, aki nem felelt meg mindenben a divat követeléseinek és nem hagyta vállig fedetlenül karját, hanem könyökig érő ruhaujjat viselt, az gyanúba esett, hogy csúnya, sovány karját kívánja ily módon a nézők szemei előtt elrejteni és álszenteskedő módon (á l’hypocrite) öltözik. Ugyanez állt a lábszárakra nézve is. Halványrózsaszínű selyemnadrág fátyolozta el csupán hártyavékonyságú selymével a fátyolszoknya alatt a hús meztelenségét és az átlátszó batisztingecskével összhangba olvadt. Egy szép napon azonban, mint egy egykorú újság írja (Paris 1796. décembre): „ezzel a kétezer éves szokással is szakítanak a nők és miután klassíkus ráncvetésű felsőruhájukat, az ing, szabad esésében akadályozza, egész egyszerűen”.
A 20. században az öltözködés terén is mind inkább előtérbe került a praktikum. Coco Chanel például úgy vélte, az „igazi elegancia feltétele mindig az akadálytalan mozgás lehetősége”, ezért már az első világháború alatt szakított a kényelmetlen, merev fűzős ruhákkal. Az ő nyomán nyert polgárjogot a nadrágviselet a hölgyek körében, és Yves Saint Laurent elévülhetetlen érdemének tulajdonítják a női öltözködésből mára kiiktathatatlanná vált nadrágviselet meghonosítását.
Ma a nadrágválaszték bőséges: bélelt farmernadrágok, buggyos plüss pantallók, orkán anyagból varrt nadrágok, csőszárú macskanadrágok, kötöttek, kötszövöttek, csizmaszárba húzható katonanadrágok, s persze a felhajtóval készült igazi férfinadrágok is. Meg a selyemből, bársonyból szabott török bugyogók, a sok anyagot tartalmazó szoknyanadrágok, a szűkebb nadrágszoknyák, a combközépig érő forrónadrágok, a téli shortok. Ez utóbbiak fölé mélyen fölszabott, sliccelt szoknyát illik hordani.
