„Meg-megállt az iróasztaloknál, mindenkivel elbeszélgetett, birált és dicsért, megbeszélte a napi eseményeket és az a pihenést nem ismerő munkás energia…” Légrády Károly kiadó, újságíró és szakíró, a Pesti Hírlap alapítója 110 éve halt meg.
Légrády Károly kiadó, lapszerkesztő, újságíró, a Pesti Hírlap alapítója s egyben egy újságdinasztia feje 110 éve, 1903. november 27-én halt meg. 1834. november 27-én született Pesten, apja, Pollák József orvos volt. Előbb, 1848-ban a Ludovika Akadémia növendéke volt, később a pesti egyetemen hallgatott filozófiát, majd folytatott Bécsben technikai tanulmányokat.
Az 1860-as években testvérével, Tivadarral a pesti Nádor utcában kőnyomdát létesített, amelyet könyvnyomdával és könyvkötészettel bővített ki. 1867-ben felesége, malomszegi Légrády Imre ügyvéd leánya családnevét vette fel, apósa pedig átruházta rá nemességét és előnevét.
Miután cégük az Ellenőr, a Hon, a Földmívelési Érdekeink és a Falusi Gazda című lapok kiadója volt, 1878-ban elindította legfontosabb vállalkozását, a Pesti Hírlapot. Főszerkesztőként a szabadelvű kormánypárt politikáját támogatta, újságja a tiszaeszlári per idején az egyik legfontosabb sajtóorgánum volt.
A Légrády Testvérek-féle Pesti Hírlap a negyedik volt az azonos címmel megjelent napilapok között. Az újság 1878-tól 1944-ig jelent meg. A többi laphoz képest újdonságnak számítottak az állandó rovatok, a külföldi tudósítók, a kisebb – fele akkora -, jobban kézbe illő formátum és nem utolsósorban az olvasók által kedvelt apróhirdetések. A mérsékelten konzervatív lap az első világháború idején csaknem félmilliós példányszámot ért el. A lap publicistái közül néhány név: Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor.
„Ha Légrády Károlyt néhány szóban jellemezni akarnók, csak azt mondatnók róla: a Munka Embere, Kora reggeltől késő éjszakáig lapjának ügyeit intézte, pihenést nem ismerve és igen gyakran megtörtént, hogy még éjszaka is felkelt ágyából, magáraöltötte jellegzetes hálóköntösét, amelyet a Pesti Hirlap akkori szerkesztőségének minden tagja jól ismert és lakásából a szerkesztőségbe ment át, ahol a hajnali órákig résztvett a lap szerkesztésében. Meg-megállt az iróasztaloknál, mindenkivel elbeszélgetett, birált és dicsért, megbeszélte a napi eseményeket és az a pihenést nem ismerő munkás energia, az a keménység, gerincesség és tántorithatatlan nemzeti idealizmus, mely őt jellemezte, átsugárzott az egész szerkesztőségbe, ezen át a Pesti Hirlapba, hogy végül is irányitó erővel hasson a közönségre, végső eredményeben pedig magára a korra. A munkának ugyanebben a szeretetében nevelte gyermekeit, akiknek a lapcsinálás titkait, a legkisebb részletektől a legnagyobbakig meg kellett tanulniok. A munkának ez az embere azonban, mint családapa, maga volt a gyengédség és szeretet, a társadalmi életben pedig közkedvelt egyéniség, akinek csöndes, csípős humorát általánosan ismerték a budapesti társaságokban.” Forrás: A Pesti Hirlap 1932 évi Nagy Naptára. Légrády Testvérek, Budapest)
1895-ben a Szabadelvű Párt tagjaként országgyűlési képviselőnek választották, ezért lemondott a főszerkesztői tisztségről. A következő választáson már nem lett képviselő.
Élénk szakirodalmi tevékenységet is folytatott, Magyarországon újszerű gazdasági termelési módokról írt ismertető tanulmányokat. A francia módszer szerint való gyümölcstermelést ő terjesztette nálunk. 1885-ben kiadta A spárgatermelés kézikönyve című munkáját, melyben az idővel országszerte elterjedt, általa föltalált termesztési módszert ismertette. A halotthamvasztás elfogadtatása érdekében is számos cikket írt.
1903-ban születésnapján, november 27-én hunyt el Budapesten. Halála után a vállalkozást és a Pesti Hírlapot fiai, elsősorban Ottó és Imre vitték tovább.
