„Amit valaha szerettem, akár megőriztem, akár nem, örökre szeretni fogom.” Százhúsz éve született André Breton francia költő, író, esszéista, a szürrealista mozgalom egyik alapítója és fő teoretikusa.
André Breton: A szürrealizmus első kiáltványa (1924) – (Manifeste du Surréalisme)
„Szürrealizmus, hf. A léleknek olyan zavartalan önműködése (tiszta automatizmus), melynek célja szóban, írásban vagy bármi más módon kifejezni a gondolkodás valódi működését. Tollba mondott gondolat, függetlenül az értelem bármiféle ellenőrzésétől, s minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől.”
(Ford.: Bajomi Lázár Endre)
ANDRE BRETON: A SAN ROMANO-I ÚTON
(részlet)
A költészet ágyban sarjad mint a szerelem
Földúlt takarója a dolgok hajnala
A költészet az erdőben sarjad
A számára szükséges tér rendelkezésre áll
Nem ez itt hanem a másik amit meghatároz
A morgó hal szeme
Zsurlón a harmat
Tramieri palack emléke mely ezüsttálcán bepárásodott
Magas turmalin horgony szára a tengeren
És a szellemi kaland útja
Mely függőlegesen emelkedik
Rövid pihenő s azonnal elbozótosodik
(Ford.: Parancs János)
1896. február 19-én (egyes források szerint február 18-án) a normandiai Tinchebray-ben született, ahol apja boltos volt. Már egészen fiatalon verseket írt, ám érdeklődése végül az orvostudomány, s elsősorban is a pszichiátria felé fordult, be is iratkozott az orvosi egyetemre, bár diplomát soha nem szerzett. Ebben az időben ismerte meg Freud munkásságát, amelyből főként a tudatalattira és az álommunkára vonatkozó elméletek ragadták meg, Bécsben személyesen is találkozott Freuddal, aki mély benyomást tett rá. Az I. világháború idején katonai kórházak idegosztályán tejesített szolgálatot, maga is végzett kisebb pszichoanalitikai kísérleteket. Itt ismerkedett meg Jacques Vachéval, Alfred Jarry fogadott fiával, akinek rebellis, antiszociális, minden hivatalos művészi tradíciót megvető magatartása nagy hatással volt rá. Vaché 24 évesen túladagolta magának a kábítószert és meghalt, a Bretonhoz írott ún. front-leveleit 1919-ben adták ki Breton előszavával.
Ez a barátság, a háború utáni csömör és kilátástalanság vezette el Bretont a dadaista mozgalomhoz, s az úgynevezett párizsi dadaista csoport tagja lett, amelynek Tristan Tzara volt hangadója. A dadaista mindent lerombolni akarás, a mindent tagadó attitűd egy idő után eltávolította a mozgalomtól, ekkor dolgozta ki a fennálló, a hivatalos művészi és társadalmi hagyományokkal szembeni lázadás pozitív módszerét, amely a szürrealista irányzat kialakulásához vezetett.
1919-ben Aragonnal és Philippe Soupault-val megalakították a Littérature című folyóiratot, amelyben megjelent Soupault és Breton Mágneses mezők című közös alkotása, az automatikus írásmód első példája. Később Breton ezt az időpontot tekintette a szürrealizmus születésének, évfordulóit is ennek alapján ünnepelte. 1924-ben Breton kiadta a Revue surrealiste-ot, s ebben publikálta a szürrealizmus lényegi vonásait és módszerét meghatározó A szürrealizmus kiáltványa című írását. E szerint a szürrealizmus „tisztán lélektani automatizmus, mellyel a gondolat valódi működését akarjuk kifejezni, …függetlenül minden értelmi ellenőrzéstől és minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől”.
Ugyanakkor új életfelfogás, új világlátás is, amelynek módszere az önműködő írás, az álom és ébrenlét senkiföldjén, a tudat ellenőrzése alól kicsúszott mondatok, váratlan szókapcsolatok rögzítése és elemzése. Breton szépírói munkái, mint a Nadja című regény, a Közlekedő edények című esszé és az Őrült szerelem című verseskötet a legtisztább példái mindannak, amit elméletíróként a szürrealizmusról megfogalmazott. Ugyanakkor teoretikus volta mellett szembeszökő írásainak költői ereje, varázslatos nyelve is.
„– De hát mi ez az új izmus, amely nem tágít tőlünk?
– A szürrealizmus nem költői forma.
A szellem kiáltása, mely önmaga felé irányul, de el van rá szánva, hogy kétségbeesetten szétzúzza béklyóit, méghozzá, szükség esetén, kegyetlen anyagi kalapácsokkal!”
Az 1925. január 27-i szürrealista nyilatkozatból való a fenti idézet, aláírói között Breton és Soupault nevét is ott találjuk. Ez a radikális, a teljes élet megváltoztatására törő program egészében sohasem valósult meg, de a szürrealizmus a 20. századi művészet egyik legeredetibb és legjelentékenyebb mozgalmává nőtt. Breton és Soupault költői életműve mind ez idáig csak töredékesen lehetett ismert előttünk.
Az 1920-as évek végén a szürrealista mozgalom óhatatlanul is közel került a politikához, 1927 és 1935 között Breton is a Francia Kommunista Párt tagja volt, noha függetlenségét és különvéleményét mindig is hangoztatta. 1929-es második szürrealista kiáltványában politikai nézeteit, a szürrealizmus filozófiáját foglalta össze. A sztálini módszerek azonban eltávolították a párttól, csak Trockijjal való barátsága és munkakapcsolata maradt meg, akivel 1938-ban Mexikóban létrehozták a Független Forradalmi Művészet Szövetségét.
ANDRE BRETON: A SZABAD TÁRSULÁS
(részlet)
Asszonyom haja rőzsetűz
Gondolatai forró villámok
Alakja homokóra
Asszonyom alakjatigrisfogak közé került vidra
Asszonyom szája a végső nagyságrendü csillagok kokárdája és bokrétája
Fogai fehér földön fehéregerek nyomai
Nyelve ámbra és dörzsölt üveg
Asszonyom nyelve tőrrel átszúrt ostya
Nyelve szemnyitó-hunyó baba
Nyelve hihetetlen kő
(Ford.: Weöres Sándor)
Franciaország német megszállása után Breton jobbnak látta elhagyni az országot, Marcel Duchamp és Max Ernst társaságában az Egyesült Államokba távozott. Amerikai tartózkodása alatt New Yorkban folytatta szürrealista kutatásait, 1942-ben a Yale Egyetemen szürrealista bemutatót rendezett, újabb szürrealista kiáltványt bocsátott ki, ám figyelme egyre inkább az okkultizmus, az ezotéria, a mágia, a középkori misztikusok munkái felé fordult. 1946-ban visszatért Párizsba, ahol az új szürrealista nemzedék első számú guruja, szellemi vezetője lett. Több folyóiratot is alapított, 1948-ban a Néont, 1952-ben a Médiumot, majd 1961-ben a Breche című lapot, amely 1965-ig jelent meg.
1948-ban Poemes (Versek) címmel gyűjteményes kötete jelent meg, majd 1957-ben kiadta a L’art magique (Mágikus művészet) című könyvét, végső nézeteinek összefoglalását. 1959-ben Spanyolországba utazott, ahol a szürrealizmus 40. évfordulójára impozáns kiállítást rendezett, amelyen többek között Dalí és Joan Miró képei is helyet kaptak. 1965-ben jelent meg utolsó munkája, a Szürrealizmus és festészet című nagy gyűjteményes tanulmánykötete. Párizsban halt meg 1966. szeptember 28-án.
Halála után harmadik felesége, Elisa Claro közbenjárására a francia kormány támogatásával a Rue Fontaine 42 szám alatti lakása művészeti kutatóközpont lett.
A párizsi szürrealisták: Tristan Tzara, Paul Éluard, André Breton, Jean Arp, Salvador Dalí, Yves Tanguy, Max Ernst, René Crevel és Man Ray, Parizs, 1930 (Fotó: babelio.com)
