„Nem az arany az, ami az embereket megváltoztatja, hanem a hatalom, amelyet az arany segítségével gyakorolnak.” A német irodalom egyik legtalányosabb rejtélye B. Traven regényíró nevéhez fűződik.
A Heinrich Heine Intézet szerint B. Traven regényei a világon szerte eddig több mint 30 millió példányban elketek, és több mint 24 nyelvre lefordították őket. Valóban meghalt-e 1969. március 26-án, vagyis 50 évvel ezelőtt Mexikóvárosban – ahogy a lexikonokban áll – az az ember, aki ezen a néven olyan kirobbanóan sikeres műveket alkotott, mint a Halálhajó (1926), a Híd a dzsungelben (1929) és az Akasztottak lázadása (1936)? És mi volt az igazi neve a szerzőnek, aki állítólag 27 írói álnevet használt és élete későbbi szakaszában Hal Croves vagy Traven Torsvan néven alkotott?
Egy angol tévériporter, a BBC újságírója, Will Wyatt 1978-ban történt kutatásai szerint B. Travent a valóságban Otto Max Feigének hívták, és egy fazekas fiaként látta meg a napvilágot 1882-ben született Schwiebusban, Brandenburg tartományban (ma Swiebodzin, Lengyelország). Ezzel az azonosítással azonban még korántsem sikerült megfejteni az íróval kapcsolatos rejtélyeket. Egy dolog kétségtelen – Traven néven német nyelven írott alkotásai számos kiadást értek meg, az olvasók világszerte falták és falják őket, izgalmasak, nyelvezetük olykor kissé durva, de erős szociális érzék jellemzi őket. A harmadik birodalomban ezért tilalmi listára is kerültek. Többet közülük megfilmesítettek, így az Aranyásókat és a Halálhajót.
Maga az író 1926-ban kijelentette, hogy az önéletrajza „az én magánügyem, amit magam akarok tartani”.
Homály fedi annak történetét is, hogyan jutottak el a titokzatos író művei a német kiadókhoz. Mexikó keleti partvidékéről, Tampico olajkikötő környékéről küldte a szerző B. Traven néven jegyzett regényeit és elbeszéléseit a Gutenberg szakszervezeti kiadónak Berlinbe. Legtöbb műve trópusi környezetben játszódik, és egzotikus, kalandos tematikájuk ellenére a legtöbb az ember önazonosságának kérdéseit kutatja. Túl a származáson, osztályon vagy személyazonosító papírokon.
A harmincas években jelent meg B. Traven néven az úgynevezett Mahagóni-sorozat hat kötete, köztük A taliga, a Rabszolgák útja és A dzsungelből jött generális, melyekben az író a favágótáborokban dolgozó, kizsákmányolt indiánok iránti együttérzéséről tesz tanúbizonyságot, „véreinek” , az „újvilág proletárjainak” nevezve őket.
„A romantika szép, nagyon szép dolog… de csak messziről nézve. Mondjuk, olyan távolságról, mint egy kényelmes moziülésből a fehér vászonig. Ezen a fehér vászonon a dzsungel hőse minden leány álma és válási gondolatokat ébreszt minden derék hitves kebelében. A valóságban azonban a hős az orrában turkál még evés közben is, mosdatlan és büdös. De ez még csak az, ami elmesélhető. Ha az ember mindent elmesélne, illetve nem is mindent, nem is a legrosszabbat, csak éppen egyetmást, a tarka pillangó tüstént a legundorítóbb hernyóvá változna.” (B. Traven: A gyapotszedők)
A második világháború után Traven termékenysége megcsappant. Még megjelent két regénye, A harmadik vendég (1958) és az Aslan Norval (1960), majd elbeszélései két kötetben (1968). Műveinek gyűjteményes kiadása 1977 és 1982 között látott napvilágot 18 kötetben. A rejtélyes szerző, akinek irodalmi kritikusok és riporterek többször is hasztalan próbáltak a nyomára akadni, állítólag egy rozzant viskóban élt a dzsungelben, Tamaulipas mexikói államban, a Németországból érkező tiszteletdíjakra erősen ráutalva, amint az a kiadó levelezéséből kiderül.
Később a hírek szerint Acapulcóba költözött, majd 1957-es házasságkötését követően Mexikóvárosban élt Traven Torsvan néven egészen haláláig. Továbbra sem tudni, azonos-e azzal a német férfival, aki az első világháború előtt Ret Marut néven színészként és rendezőként nem sok sikerrel Essenben és Düsseldorfban működött, 1917-től Der Ziegelbrenner (A téglaégető) címen folyóiratot adott ki, és bizonyos szerepet játszott a müncheni tanácsköztársaságban. Ret Marut-ról tudni, hogy 1919-ben eltűnt. Regényei azonban továbbra is közkedveltségnek örvendenek és társadalomkritikai hangjuk továbbra sem csak a fiatal olvasók szívét nyerik meg.
