Guy de Maupassant francia író, a novella műfajának egyik legnagyobb mestere 125 éve, 1893. július 6-án halt meg. Az 1880 és 1890 között, mindössze tíz alkotó év alatt mintegy 300 novellát, 6 regényt, 3 útikönyvet és 1 verseskötetet adott ki.
Guy de Maupassant 1850. augusztus 5-én született. Apja nagyvilági ember, anyja független szellemű nő volt, aki fiát az élet szépségére és csodálatára nevelte. Az ifjú korán elárvult, s nevelője és támogatója az anya ifjúkori szerelme, Gustave Flaubert író lett. Miután az ifjút az yvetot-i papi líceumból kicsapták, a szabadabb szellemű roueni kollégiumban tanult tovább. Párizsban jogot hallgatott, közben részt vett a francia-porosz háborúban is. Minisztériumi állást vállalt, szabadidejének nagy részét a Szajnán töltötte úszással és csónakázással, barátok és gyakran prostituáltak társaságában.
Az irodalmi életbe Flaubert révén került be, aki olyan jeles íróknak mutatta be mint Zola, Turgenyev és Henry James. Emellett kíméletlenül kritizálta is Maupassant írásait, s csak egy-egy cikk megjelenését „engedte” számára, akkor is álnéven. A fordulópont 1880 áprilisában következett be, amikor – Zola szerkesztésében – megjelent a Médani esték című kötet, hat fiatal író egy-egy novellájával a francia-porosz háborúról.
A Maupassant által jegyzett Gömböcöt még a szigorú Flaubert is mesterműnek tartotta. A siker nyomán Maupassant otthagyta a minisztériumot, s teljesen az írásnak szentelte magát. Temérdek karcolata és cikke jelent meg az újságokban.
1880 és 1890 között, mindössze tíz alkotó év alatt mintegy 300 novellát, 6 regényt, 3 útikönyvet és 1 verseskötetet adott ki. Ekkor jelentek meg A Tellier-ház, a Fifi kisasszony, A szalonka meséi, a Holdvilág, A Rondoli lányok, a Horla, A rózsalegény és A haszontalan szépség című novelláskötetei, az Egy asszony élete, A Szépfiú, a Péter és János, a Mont Oriol, az Erős, mint a halál című regényei.
Írásai együtt szinte teljes képet adnak az 1870 és 1890 közötti francia életről. Művészetét tömörség, lendület és mértéktartás jellemzi. Lépten-nyomon a szerelemről ír, rendkívül érzékletesen, emiatt a maga korában és még utána is sokáig erotikus írónak tartották, akinek műveit nem illett fiatal lányoknak olvasni. Kritikusai is erotománnak bélyegezték, nem véletlenül, hiszen ismert volt a prostituáltak és a bordélyházak iránti vonzalma.
Könyveiből Maupassant tisztességes jövedelemre tett szert: lakásokat tartott fenn Párizsban és a Riviérán, házat Étretat-ban, jachtot is vásárolt, és rengeteget utazott. Mindez azonban nem segített egyre inkább elhatalmasodó vérbaján. Utolsó éveiben hasist és morfiumot szedett, hasztalanul.
1892 januárjában öngyilkosságot kísérelt meg, de sikerült megmenteni. Mivel zavarosan viselkedett, egy párizsi elmegyógyintézetbe szállították. Itt élt 1893. július 6-án bekövetkezett haláláig.
Hegedűs Géza írta róla: „Maupassant a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója. Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. Elbűvölő a szépség, miközben tudomásul vesszük, hogy milyen undorító az a polgári világ, amelyet ábrázol. Nála tetőződött a nyugati polgári irodalom.”
