„Megyek, már készen vagyok! – mondta a császár. – Ugye, jól festek? – Megint odaállt a tükör elé, s úgy tett, mintha, apróra szemügyre venné az új ruhát.” Zórád Ernő illusztrálásával Hans Christian Andersen A császár új ruhája c. meséjét közöljük.
Előzmény:
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 2-3.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 4-5.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 6-7.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 8-9.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 10-11.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 12-13.
A császár irgett-forgott a tükör előtt.
– Ó, milyen jól illik, felség! Mintha ráöntötték volna! – lelkendezett a császár kísérete. – Páratlan a mintája, pompásak a színei! Sose láttunk hozzá foghatót!
– Odakinn már várnak a szolgák a selyemmennyezettel, amit majd felséged fölé tartanak a körmeneten – jelentette a császárnak a fő-főudvarmester.
– Megyek, már készen vagyok! – mondta a császár. – Ugye, jól festek? – Megint odaállt a tükör elé, s úgy tett, mintha, apróra szemügyre venné az új ruhát.
A kamarás urak, akiknek az volt a tisztségük, hogy a császár uszályát vigyék, lehajoltak, mintha fölemelnék az uszályt, sürögtek-forogtak, úgy tettek; mintha vinnének valamit, mert persze ők se merték elárulni, hogy semmit se látnak.
Elindult hát a császár a körmenettel, méltóságosan lépkedett a selyemmennyezet alatt.
Folytatjuk
Zórád Ernő emlékoldala
Felhasználti irodalom:
Hans Christian Andersen: A császár új ruhája
