„Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne. Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell.” Alan Alexander Milne angol író, Micimackó „szülőatyja” 60 éve, 1956. január 31-én halt meg.
„Csacsi, öreg medvém” – aki akár gyermek, akár felnőtt fejjel olvasta a Micimackót, annak szállóige e vissza-visszatérő kedves feddés. Róbert Gida, az írói – és a fordítói – képzelet által élettel megtöltött játékállat-birodalom vezére mondogatta ezt A. A. Milne halhatatlan, mesének álcázott emberi jellemrajzában a történet társfőszereplőjének, a „csekély értelmű medvebocsnak”.
London Kilburn nevű részében született 1882. január 18-án. Skót származású apja tanár volt, és annak az iskolának az alapítója, amelybe a gyerek Milne is járt. 1889-90-ben a neves író, H. G. Wells is a tanárai közé tartozott. A középiskolás évek után a cambridge-i Trinity College-ben tanult matematikát (élete végén a Micimackó kéziratát a kollégium könyvtárára hagyományozta). Közben az irodalom vonzásában élt, a Granta című diáklap szerkesztője, szerzője is volt. 1903-ban lediplomázott, és a Punch című szatirikus hetilap munkatársa, 1906-tól segédszerkesztője lett. Tagja volt egy amatőr krikettcsapatnak is, ahol olyan (irodalmi) kiválóságokkal játszott együtt, mint J. M Barrie és Artur Conan Doyle.
1905-ben jelent meg első regénye, a Lovers in London, amelyet H. G. Wells tanácsára írt. (Milne nem igazán szerette ezt a művét, ezért az 1910-ben kiadott, a Punch-ban megjelent írásait összegyűjtő The Day’s Play című kötetét tekintette első könyvének.) 1913-ban feleségül vette Dorothy de Selincourtot. Egyetlen fiuk, Christopher Robin 1920-ban született.
Az első világháború kitörése után besorozták, 1916-ban Franciaországba küldték, ahol a somme-i csatában megsebesült, majd visszakerült Angliába, és felépülése után a titkosszolgálat számára írt propagandaanyagokat. A háború borzalmai pacifistává tették, a francia fronton szerzett élményeiből született meg 1934-ben a háborút elítélő Peace With Honour című műve.
A háború után írott színpadi műveit a londoni színházak folyamatosan játszották, és megjelent A Vörös Ház rejtélye című detektívregény-paródiája is. Az anyagi siker sem maradt el, 1925-ben megvásárolta a sussexi Cotchford Farmot. Érdeklődése fokozatosan az ártatlan gyermeki világ felé fordult, és 1924-ben Amikor még kicsik voltunk, 1927-ben Hatévesek lettünk címmel verseskötetet adott ki.
A világhírnevet és a halhatatlanságot a minden korosztály számára alapolvasmányt jelentő, könyv alakjában 1926-ban napvilágot látott Micimackónak (angolul Winnie the Pooh) köszönheti. (A mackó „hivatalos születésnapja” is ismert: Christopher Robin 1921. augusztus 21-én kapta első születésnapjára). A folytatás, a Micimackó kunyhója 1928-ban jelent meg, szintén Ernest H. Shepard illusztrációival.
Apa és fia viszonya
„Boldogtalan, öregedő férfi vagyok” – írta magáról Milne, miközben ünnepelte őt a világ. Az interneten található képeket nézve, ahogy Milne öleli fiát, nehéz elhinni, hogy Róbert Gida, azaz Christopher Robin Milne, az író fia számára nem sok örömöt okozott akaratlan modellszerepe. Apa és fiú a „Százholdas pagony” és a „Hét fenyőfák” Micimackó-beli helyszínein túl, a valóságban meglehetősen fagyos viszonyt ápolt egymással, s az ifjabbik Milne-nak az élete ment rá arra, hogy megpróbálja lerázni magáról az aranyhajú kisfiú ráosztott szerepét. Ez meglehetősen reménytelen küzdelem volt, hiszen az angol gyerekszobákban ugyanezen hét évtized alatt szinte kötelező esti olvasmánynak számítottak tettei és kijelentései, az iskolák alsó tagozataiban rendszeres vetélkedők tárgya még ma is a történet szereplőinek és epizódjainak ismerete.
„Róbert Gidának” elsősorban az fájt, hogy az apja által az ő gyermekkoráról lefestett idill ugyanúgy a képzelet szülötte volt, mint Malacka, Füles, Bagoly és a többiek bájos világa. Christopher Robin alig találkozott szüleivel, a velük ápolt kapcsolat formális, hideg légkörű látogatásokban, szótlan vasárnapi ebédekben merült ki, ideje nagy részét a nevelő kisasszony felügyelete alatt, majd a bentlakásos iskolában töltötte.
A Micimackó sikere után Milne hiába tért vissza a felnőttek világába, művei nem arattak akkora sikert, mint korábban. 1952-ben agyműtétet hajtottak végre rajta, és hátralévő éveit mozgássérülten élte le sussexi otthonában, ahol 1956. január 31-én halt meg.
A folyvást „újratermelődő” olvasóközönség mindazonáltal talán csak örülhet, hogy a fiúi indulatnak nem sikerült lerombolnia azt a világot, amelyet a papa megálmodott, s amelybe Karinthy zseniális fordítóitolla alatt talán még több élet költözött, mint amennyit az idősebbik Milne az eredetibe oltott. A Micimackó Magyarországon 1935-ben jelent meg Karinthy Frigyes egészen kiváló magyarításában, szinte minden létező nyelvre lefordították, még eszperantóra és latinra is. (Ez utóbbi a magyar születésű, végül Brazíliában letelepedett Lénárd Sándor munkája, és máig egyetlen latin nyelvű könyvként szerepelt a New York Times bestseller-listáján.)
A Micimackót számtalanszor vitték színpadra, Walt Disney rajzfilmet készített belőle. A világ legnépszerűbb medvéjének csillaga van a hollywoodi hírességek sétányán, Budapesten utcát neveztek el róla. A csekély értelmű medvebocs és barátai, Nyuszi, Malacka, Kanga, Zsebibaba, Tigris, Füles és Bagoly természetesen emberi karakterek, a Százholdas Pagonyban zajló történetekben magára és embertársaira, kissé nevetséges erényeikre és nemkívánatos gyarlóságaikra ismerhet az olvasó. Számos ország a tanrendjébe is felvette Milne művét, amely filozófiai értekezéseket is ihletett. A Micimackó első kiadása 1995-ben 6750 fontért kelt el egy árverésen, az eredeti illusztrációkért 2008-ban 370 millió forintnak megfelelő összeget fizettek.
