Sok népszerű gyerekkönyv született már úgy, hogy a szerző a saját gyermekének szőtte esti meseként a történetet. Ám Micimackó nem csupán a képzelet szüleménye – egy valódi plüssmackó ihlette, aki Milne fiának, Christopher Robinnak a kedvenc játéka volt.
A kisfiú Róbert Gida néven maga is megjelenik szereplőként apja történeteiben. Az angol író olyan mesevilágot teremtett az 1926-ban megjelent Micimackó című könyve által, amely még ma is a gyermekirodalom meghatározó kötetének számít. Meseszerető gyerekek, felnőttek ezrei rajonganak Mackóért, Malackáért, Fülesért és a Százholdas Pagony többi lakójáért. A magyar olvasók Karinthy Frigyes fergeteges tolmácsolásában ismerhették meg 1935-ben, E. H. Shepard eredeti illusztrációival.
Az író fia, Christopher Robin 1921-ben, első születésnapjára kapta tedimackóját, akit egy, a londoni állatkertben élő, Winnipegből származó medvebocsról nevezett el Winnie-nek.
A Pooh nevet egy hattyútól kölcsönözte, akivel az egyik születésnapján találkoztak (Micimackó angol neve Winnie-the-Pooh). Ugyanígy, a Százholdas Pagony is a kisfiú életének egy fontos teréhez kötődik. A mesebeli helyszín a Milne sussexi farmja közelében elterülő erdőt idézi meg, ahol sokat sétáltak együtt. Nyuszi, Kanga, Tigris, Bagoly, Malacka és Füles persze kitalált karakterek, de antropomorf jellegükből adódóan szerethetőségükben és esetlenségükben is könnyen magunkra ismerhetünk általuk.
A Micimackó világszerte hatalmas népszerűségre tett szert, több mint 80 nyelvre fordították le (még latinra is), némely országban több újrafordítást is megélt a százéves történet. Karinthy Frigyest annyira magával ragadta Milne meséje, hogy bár nem tudott angolul, mégis örömmel vállalta a fordítást. A szöveg nyersváltozatát nyelvzseni nővére, Karinthy Emília, Mici készítette.
„Micimackó megjelenését a magyar könyvpiacon olyan szenzációnak érzem, mint mikor távoli névrokona, Mikimauz jelent meg először a filmen. (…) Micimackó inkább a komikusan és emberien piszmogó szorongást [fejezi ki] a valósággal szemben, amin nem lehet segíteni, alkalmazkodni kell hozzá” − írta Karinthy a Pesti Naplóba. A leleményes nyelvi megoldásokkal tűzdelt fordítás azóta is töretlenül közkedvelt.
