„Három vízben áztunk, három vérben fürödtünk, három lúgban főttünk. tisztábbak vagyunk a tisztánál.” Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj szovjet-orosz író, elbeszélő 70 éve halt meg Moszkvában.
„Az élet hatalmas hajtóerő. Még a legviharosabb történelmi idők súlyos megpróbáltatásai között is kifurakodik fejével az anyaölből az embercsemete, és dühös sivalkodással követeli helyét ezen a világon, akár tetszik a szüleinek, akár nem; az emberek egymásba szeretnek tekintet nélkül arra, hogy a szerelemhez sokkal kisebb a külső adottságuk, mint például a fajdkakasnak, amely a hótól megtisztult tavaszi tisztáson oly pompásan illeg-billeg hatalmas farktollazatával.” (Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj: Golgota)
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj 1883. január 10-én született a szamarai kormányzóságban fekvő Nyikolajevszkben, a mai Pugacsovban. Arisztokrata családja közeli rokonságban állt Lev Tolsztojjal és Ivan Turgenyevvel is. Kisgyerek volt, amikor anyja elhagyta apját, és férjhez ment Alekszej Apolonovics Bosztromhoz. A liberális felfogású földbirtokos nagy hatással volt Tolsztojra, aki tizenhárom éves koráig magántanuló volt. A helyi középiskola elvégzése után, 1901 és 1906 között a pétervári technológiai főiskolára járt, majd a drezdai főiskolán folytatta tanulmányait.
Íróként először szimbolista-népies verskötetekkel jelentkezett – Lirika (1907), A kék folyókon túl (1911) -, de hamarosan felhagyott a versírással. Az igazi irodalmi elismerést – a hanyatló nemesség válságát bemutató – kisregényei és elbeszélései hozták meg számára: Tolsztovo (1910), Volgántúl (1910), Vén hársfák alatt (1923). 1914-től 1916-ig haditudósítóként dolgozott. 1918-ban a családjával együtt Párizsba emigrált. Itt írta önéletrajzi kisregényét, az 1922-ben megjelent Nyikita gyermekkorát. Több drámát is írt ebben az időben, valamint feldolgozta O’Neill és Capek műveit is.
1923-ban hazatért a Szovjetunióba, eleinte támadták, de az 1930-as évektől kezdve már a szovjet irodalom egyik legnagyobb egyéniségeként tartották számon. Ebben az időben készült leghíresebb alkotása, a Golgota című regénytrilógia, amelyben az első világháború és a forradalom viharába került orosz értelmiség próbatételeit, útkeresését és felemelkedését ábrázolta.
Egyre inkább az orosz történelem és az erős uralkodók egyénisége kezdte foglalkoztatni. Több drámát is írt Rettegett Ivánról, melyekben eszményítette a zsarnokot, és egyben párhuzamot vont a cár és Sztálin között. Az ő írásai alapján készítette el Szergej Mihajlovics Eisenstein a Rettegett Iván című világhírű filmjét.
„Pétervár fergeteges, dőzsölő éjféli életet élt. Tébolyodott, kéjesen foszforeszkáló nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés, zene, keringő párok az ablakok fénykeretében, veszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok és katonai parádék a jeges szélben, rézfúvók rivalgásában a cár dülledt szemének borzalomkeltő tekintete előtt… Így élt a város. Járványos lett az öngyilkosság. A törvényszéki tárgyalótermeket zsúfolásig megtöltötték a hisztérikus asszonyok, akik mohón figyelték a véres, izgalmas bűnpörök menetét. Pénzért minden kapható volt: luxus és asszonyok egyaránt. Ez volt az az idő, amikor a szeretet, a jóság, az egészség közönségesnek, elavultnak számított. Senki sem volt szerelmes, de mindenki szomjúhozott, és mint a megmérgezettek, úgy vetették magukat mindenre, ami kábított, s bensejüket elzsongította. A lányok titkolták szüzességüket, a hitvestársak hűségüket. A rombolás jóízlésről tanúskodott, a neuraszténia az elfinomultság jele volt. Az emberek vállalták a bűnök s fajtalanságok látszatát, semhogy „ízléstelennek” tekintsék őket. Ilyen volt Pétervár 1914-ben.” Ebből a kaotikus, szennyes kavargásból indulnak el Alekszej Tolsztoj regényének hősei. Ebből a reménytelen, sötét világból remélnek, hisznek egy új, szebb, boldogabb életet. Kerülő utakon, szenvedéseken, megpróbáltatásokon, vérözönön át harcolják ki a nyugodt jövő ígéretét. Dása és Tyelegin, Kátya és Roscsin sorsa az orosz értelmiség sorsa: „Három vízben áztunk, három vérben fürödtünk, három lúgban főttünk. tisztábbak vagyunk a tisztánál.”
Kisebb művei közül kiemelkedik még a H. G. Wells hatása alatt írott fantasztikus regénye, az Aelita, melyben szovjet expedíció látogat a Marsra, hogy ott is elterjesszék a kommunizmust. A regény később számos rádiójátékot és filmet ihletett.
1936-ban az Írószövetség elnökévé választották, 1937-ben a Legfelsőbb Tanács küldötte lett, 1939-ben elnyerte az akadémiai tagságot. 1945-ben bekövetkezett halála miatt befejezetlenül maradt nagy műve, a Nagy Péter című történelmi regény. Kétségkívül legismertebb és legnépszerűbb műve azonban az Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai című meseregénye miatt.
1974-ben kisbolygót neveztek el róla 3771 Alexejtolstoj néven.
