Egy elfelejtett baktériumtenyészet, egy penészfolt és egy kíváncsi tekintet – így kezdődött a modern orvoslás egyik legnagyobb áttörése. Alexander Fleming neve örökre összeforrt a penicillin felfedezésével, de története jóval több egy szerencsés véletlennél.
A tudós, aki véletlenül megváltoztatta a világot
Alexander Fleming 1881. augusztus 6-án született a skóciai Lochfieldben, egy egyszerű földműves család gyermekeként. A londoni St. Mary’s Hospital Medical School hallgatójaként szerzett orvosi diplomát, majd ugyanott kezdett kutatni és tanítani. Már pályája elején az foglalkoztatta, miként lehetne olyan anyagokat találni, amelyek elpusztítják a baktériumokat, de az emberi szervezetet nem károsítják.
Az első világháborúban katonaorvosként szolgált, ahol nap mint nap látta, hogy a sebfertőzések sokszor több áldozatot követelnek, mint maguk a sérülések. Ez az élmény egész további munkásságát meghatározta.
A penész történelmet írt
A tudománytörténet egyik legismertebb története 1928 szeptemberében játszódott le.
Fleming szabadságáról visszatérve észrevette, hogy egyik, véletlenül nyitva hagyott baktériumtenyészetét penészgomba lepte el. Ami másnak egy elrontott kísérletnek tűnt volna, neki azonnal feltűnt: a penész körül a baktériumok eltűntek.
Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ezzel azonnal megszületett az antibiotikum. A valóság azonban jóval összetettebb.
A felfedezés mögött sok névtelen úttörő állt
Már évszázadokkal korábban is megfigyelték, hogy bizonyos penészfajták segíthetik a sebgyógyulást. Észak-afrikai beduinok penészes anyaggal kezelték az állatok sérüléseit, a 19. század végén pedig az olasz Vincenzo Tiberio és a francia Ernest Duchesne is felismerte a penész baktériumölő hatását. Munkájuk azonban szinte teljesen feledésbe merült.
Fleming érdeme nem csupán a megfigyelés volt. Ő ismerte fel, hogy a jelenség óriási jelentőségű lehet az orvoslás számára, még ha akkor még nem is tudta előállítani a hatóanyagot.
A penicillin laboratóriumi megfigyelésből életmentő gyógyszerré csak egy évtizeddel később vált.
Az ausztrál Howard Florey, a Németországból Angliába emigrált Ernst Boris Chain és a brit **Norman Heatley dolgozták ki azt az eljárást, amellyel a penicillint tiszta formában elő lehetett állítani, és nagy mennyiségben is alkalmazhatóvá vált.
1940-ben sikerült bizonyítaniuk, hogy a szer hatékonyan gyógyítja a bakteriális fertőzéseket, majd 1942-ben egy haldokló beteg életét is megmentették vele. A második világháború idején a penicillin számtalan katona életét mentette meg, jelentősen csökkentette a fertőzések okozta halálozást, és sok esetben az amputációkat is elkerülhetővé tette.
1944-ben Fleminget lovaggá ütötték, egy évvel később pedig Howard Floreyval és Ernst Chainnel közösen kapta meg az orvosi Nobel-díjat.
A három kutató nem szabadalmaztatta a felfedezést. Úgy vélték, az antibiotikum az egész emberiség javát szolgálja.
-
Tudtad? Érdekességek Alexander Flemingről
-
A penicillin felfedezését sokan véletlennek tartják Fleming azonban később úgy fogalmazott: „A szerencse csak annak kedvez, aki észreveszi, amit mások nem.”
-
Már 1922-ben is jelentős felfedezést tett: ő írta le a lizozim nevű természetes antibakteriális enzimet, amely könnyben, nyálban és más testnedvekben is megtalálható.
-
Egész életében figyelmeztetett arra, hogy az antibiotikumok felelőtlen használata ellenálló baktériumok kialakulásához vezethet. Jóslata napjainkra az orvostudomány egyik legnagyobb kihívásává vált.
-
Szenvedélyesen festett, akvarelljeit pedig gyakran baktériumkultúrákból létrehozott színes pigmentekkel készítette – a mikrobiológia és a művészet különleges találkozásaként.
Alexander Fleming 1955. március 11-én halt meg Londonban. Életműve azonban ma is velünk él: a penicillin felfedezése forradalmasította a fertőző betegségek kezelését, és a modern antibiotikumok korszakának kezdetét jelentette.
Története arra emlékeztet, hogy a tudomány legnagyobb áttörései néha valóban egy véletlennel kezdődnek – de csak akkor válnak világrengető felfedezéssé, ha akad valaki, aki felismeri bennük a lehetőséget.
