Korának egyik legsokoldalúbban képzett embere volt, s hosszú évtizedeken keresztül egyben meghatározó személyisége is. Alexander von Humboldt német természettudós, utazó és író 245 éve született.
Alexander von Humboldt német természettudós 245 éve, 1769. szeptember 14-én született. A földrajztudomány egyik legnagyobb alakja Berlinben látta meg a napvilágot. Apját kilencéves korában veszítette el, Wilhelm bátyjával együtt (ő később államférfiként és nyelvészként szerzett hírnevet) rideg és távolságtartó anyja nevelte. Gazdaságtant, mérnöki, ásványtani, bányászati ismereteket tanult, huszonhárom évesen már a bayreuthi hercegség bányászati és kohászati ügyeinek vezetésével bízták meg.
A sótermelés tanulmányozása céljából beutazta Felső-Bajorországot, Galíciát, diplomáciai küldetéseket teljesített Itáliában, felkereste Angliát, Svájcot, Franciaországot és Ausztriát.
Az állami szolgálatból kilépve úgy döntött, régi vágyának engedve messzi tájakra utazik. Megszerezte IV. Károly spanyol király támogatását, és 1799-ben egy francia botanikussal Latin-Amerikába indult az ottani flórát és faunát tanulmányozni. Öt év alatt csaknem 10 ezer kilométert tettek meg a spanyol gyarmatokon gyalog, lóháton és kenun. Feltárták az Orinoco vidékét, rájöttek, hogy létezik összeköttetés az Amazonas és az Orinoco folyamrendszere között.
Bejárták az Andok fennsíkjait, minden korábbinál magasabbra másztak fel a Chimborazóra, amelyet akkor a világ legmagasabb pontjának hittek. Tüzetesen tanulmányozta Kuba természetrajzát és társadalmát, ezért emlegetik a sziget második felfedezőjeként. Dél-Amerika nyugati partjainál felfedezte a nevét viselő hideg tengeráramlást. Mexikóban felajánlották neki, hogy legyen a kormány tagja, de nemet mondott, útban hazafelé Washingtonban megismerkedett Thomas Jefferson amerikai elnökkel.
Expedíciója eredményeit 30 kötetben jelentette meg francia és latin nyelven. A kiadást számos elismerés követte, több akadémia választotta tagjának, a porosz király kamarássá nevezte ki, és évjáradékban részesítette. 1827-ben visszatért Berlinbe, ahol Vilmos porosz herceg tanácsadója lett. 1829-ben ismét távoli útra indult, bejárta az Urált, Szibériát, Belső-Ázsiát egészen Kínáig, miközben földrajzi, geológiai és meteorológiai megfigyeléseket tett.
„Az állatokkal szembeni kegyetlenség az alacsony és nemtelen kultúrák egyik legjellegzetesebb bűne.” Alexander von Humboldt
Igen jelentősek meteorológiai térképei, feltárta az egyes területek növény- és állatvilágának összefüggéseit, következtetéseket vont le a vulkáni erők kőzetátalakulásban játszott szerepéről, a földkéreg alakulásáról. Kimutatta az éghajlat és a növényzet szoros kapcsolatát, bevezette az izoterma (az azonos hőmérsékletű földrajzi helyeket összekötő vonal) fogalmát. Kosmos című összefoglaló művében a természetet rendezett egészként kísérelte meg bemutatni.
1859. május 6-án bekövetkezett halála után vagyonát – mivel családja nem volt – tudományos célra fordították. Emlékére hozták létre a Humboldt Alapítványt, amely tudósok számára biztosít ösztöndíjakat, Berlinben szobra áll Wilhelm bátyjával együtt a róluk elnevezett egyetem előtt. Számos állat- és növényfaj, természeti képződmény, közterület és oktatási intézmény viseli nevét világszerte.
