180 éve született Alfred Nobel, akinek nem csak a Nobel-díj létrehozását köszönhetjük; kivételesen tehetséges tudós volt, számos jelentős találmány fűződik a nevéhez.
Alfred Bernhard Nobel svéd kémikus és gyáros, a Nobel-díj megalapítója 180 éve, 1833. október 21-én született Stockholmban. A Nobel család Angliából származott, eredetileg Nobeliusnak hívták őket, de a 18. század elején már Svédországban éltek. Édesapjának fantaszta vállalkozásai sorra megbuktak, végül családjával adósságai elől Oroszországba menekült, jelentős szerepet vállalt az oroszországi olajlelőhelyek kiaknázásában. Itt kikísérletezett aknái a krími háborúban „sikerrel” vizsgáztak, de a konjunktúra elmúltával ismét tönkrement és visszaköltözött Svédországba. Alfred a jólét évei alatt kiváló neveltetést kapott, egyebek között kiválóan megtanult a svéd és az orosz mellett franciául, angolul és németül.
Külföldi tanulmányútján keltette fel figyelmét a nemrég felfedezett, rendkívül robbanásveszélyes nitroglicerin – ezt a rendkívül nagy hatású robbanószert 1843-ban fedezte fel az olasz Sobrero –, s fejébe vette, hogy biztonságosan szállítható formát ad neki. A megfigyelés alapja volt, hogy a véletlenül kiömlött nitroglicerin az ott lévő kovaföld beszívta, és az így képződő, jól kezelhető anyag ütésre nem érzékeny, tehát biztonságosan szállítható, azonban gyutaccsal ugyanúgy robban, mint a nitroglicerin.
Stockholm melletti laboratóriuma azonban 1864-ben a levegőbe repült, s a romok alatt holtan maradt egyik öccse is. Nobel, aki ettől kezdve csak egy tutajon, egyedül dolgozhatott, végül 1867-ben szabadalmaztatta a dinamitot, a nitroglicerin és a kovasav biztonságos, könnyen kezelhető vegyületét. Találmányát kifejezetten békés célokra akarta felhasználni, ami nélkül a bányák korszerű munkája, a vasút- és alagútépítés szinte elképzelhetetlen.
Nemsokára feltalált egy gyújtózsinórral működő, biztonságos detonátort is, majd a robbanógumit és a füst nélküli lőport. Halálakor már 335 szabadalom fölött rendelkezett. Találmányai napról napra, sőt óráról órára vagyonosabbá tették, már korának egyik leggazdagabb embere volt, amikor tévedésből megszületett nekrológja számvetésre késztette önmagával.
A Nobel-díj
Nobel többszörös milliomos fegyvergyáros volt, miközben a pacifista Victor Hugo barátjaként a haladás, a béke hívének vallotta magát. Élete egyik nagy ellentmondása volt a béke iránti vágy és a fegyver-előállítás, melytől azt remélte, hogy rakétája az emberiséget vissza fogja rettenteni a háborútól.
Amikor 1888-ban meghalt egyik testvére, a lapok őt búcsúztatták, s nem épp a leghízelgőbb szavakkal. Keselyűnek nevezték, aki a halálon gazdagodott meg és olyannak, aki nélkül a világ csak jobb lehet. Nobel ezután jutott arra az elhatározásra, hogy vagyonát a világbéke és a tudomány haladására fordítja: az eredmény a mára Nobel-díj néven ismert kitüntetés lett.
Az emlékérmeket és a velük járó összeget minden évben Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adják át Stockholmban (illetve a Nobel-békedíj esetén Oslóban) azoknak, akik az orvostudomány, a fizika, a kémia, az irodalom terén kimagasló teljesítményt nyújtanak, illetve a legtöbbet teszik a béke ügyéért. 1969 óta a közgazdaságtudomány legjelesebbjeit is díjazzák. (A matematika a minden alapot nélkülöző városi legenda szerint azért maradt ki a sorból, mert az alapító menyasszonya egy matematikussal szökött meg.) Nobel 63 éves korában, 1896. december 10-én éjjel halt meg San Remó-i villájában.
A Nobel Alapítványt Dr. Alfred Bernhard Nobel 1895. november 27-én kelt végrendelete alapján hozták létre. A végrendelet részletezi a díjat és a díjazást egyaránt, miként kitér a következőkre: „Kifejezett kérésem, hogy a díjak odaítélésénél ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem egyedül az, hogy az arra legérdemesebb kapja, függetlenül attól, hogy skandináv-e vagy sem.”
A feltaláló és díjalapító rendszeres iskolázottsággal nem, de kiváló gyakorlati érzékkel és alapos műveltséggel, hatalmas könyvtárral és képtárral rendelkezett. Különös egyéniség, magányos, visszahúzódó természet volt, soha nem alapított családot. Ugyanakkor mély barátság fűzte az író, békeharcos Bertha von Suttner bárónéhoz, akivel rendszeres levelezésben volt, s aki nagy hatással volt Nobelre, s vélhetőleg a Nobel-békedíj megalapításának ötletében is komoly szerepe volt. Berta Von Suttner volt az első nő, aki a békedíjat megkapta. Nobelt a kitüntetések hidegen hagyták, a társasági élet szabályait rendszeresen áthágta. „Európa leggazdagabb csavargója” állandóan úton volt, s minden gyárában laboratórium állt rendelkezésére.
