A jazz, a rhythm and blues és a funky egyik legnagyobb alakja, George Benson; a tízszeres Grammy-díjas improvizációs tehetségéről is ismert 69 éves gitárművész a jazztörténelem legnagyobb élő gitárosa.
Az 1943-ban született George Benson karrierje az ötvenes években indult és egyes információk szerint már nyolcévesen is fellépett füstös éjszakai jazzmulatókban mint énekes; az első lemezfelvételt tizenegy évesen rögzítette vele 1954-ben az RCA X nevű kiadója.
Fiatal zenészként a 60-as években indult, s már ekkor a jazz felé fordult, első sorban Charlie Parker és Wes Montgomery hatására. Billie Holiday-hez, Count Basie-hez, Aretha Franklinhez, Bob Dylanhez és Bruce Springsteenhez hasonlóan George Benson is a legendás tehetségkutató, John Hammond felfedezettje volt. Előbb az orgonista Jack McDuffal játszott, majd ’64-ben megjelent első önálló lemeze, The New Boss Guitar címmel. A hatvanas évek végére már túl volt majdnem egy tucat albumon és olyan koncerteken lépett fel, ahol együtt játszott Miles Davisszel, Herbie Hancockkal és Wes Montgomeryvel, de az igazi áttörést az 1976-os Breezin című albuma jelentette.
Az első Grammy-díjat az 1976-ban megjelent albuma (Benson első lemeze, amely multinacionális kiadónál jelent meg), a popos beütésű Breezin’ hozta meg számára; azóta még hetet begyűjtött a legnagyobb zenei elismerésből. A Breezin’ második dalában, a This Masquerade című számban sok év után énekelt ismét, és ez a dal egyszerre lett a Billboard pop-, rhythm and blues és jazzlistájának első helyezettje. De említhetnénk a Quincy Jones felügyeletével készült Gimme’ The Night-ot is, mely nélkül szegényebb lenne mind a korabeli diszkóvilág mind a mostani nosztalgiaműsoroknak lett kötelező himnusza, hiszen az elektronikus műfajok hangmintaként a mai napig továbbhasznosítják Benson vokáljait.
George Benson pályafutása során eddig nem kevesebb mint 64 albumot készített, az elmúlt évtizedekben szinte minden neves előadóval játszott, köztük olyan sztárokkal, mint John McLaughlin, Carlos Santana vagy Al Jarreau. A ’80-as években tovább folytatódott karrierje a Warnernél. Nyolc Grammy díjat nyert, játszott a világ minden szegletében és milliókat káprázatott el gitárjátékával. 1992-ben közreműködött Jack McDuff Colour Me Blue albumán.
Benson és Al Jarreau nem csak egy lemez erejéig állt össze, hanem együtt indultak turnéra is, amely 2007-ben Magyarországot is érintette. A Givin’ It Up című lemezt 2006 áprilisa és júniusa között játszotta fel Benson és Jarreau. A véletlennek köszönhető, hogy az ex-Beatle Paul McCartney ebben az időszakban éppen a szomszédos stúdióban dolgozott; át is ugrott Bensonhoz és Jarreau-hoz, hogy közreműködjön Sam Cook Bring it on Home to Me című dalában. A lemezen az új soul díva, Jill Scott énekelte fel Billie Holiday God Bless the Child című időtlen slágerét.
All That Jazz
Nem sok zenész büszkélkedhet azzal, hogy egy hangszergyártó a nevével fémjelzett termékkel elő. Bensonnak ez is megadatott: a méltán híres Ibanez cég legyártotta az aláírásával díszített gitárt, amelyet a mai napig az egyik legjobb hangszernek tartanak. Fél évszázados pályafutása során több mint 50 albumot készített, amelyek világszerte sok millió példányban keltek el. Teljesítményét a közönség mellett a szakma is elismerte: elnyerte a legnagyobbaknak járó Nea Jazz Master-díjat is.
A kortárs jazz egyik legsokoldalúbb figurája népszerűségének titka tulajdonképpen egyáltalán nem annyira bonyolult, mint várnánk: a legendás jazz- és ritmusgitárost azért isteníti egyszerre a széles közönség és a szakma, mert bármit el tud játszani, méghozzá egyenletesen magas színvonalon. Nekünk csak élvezni kell a dallamokat.
A jazz műfaja nem egyszerű, ám Benson igazán sokoldalú; kivételesen széles spektrumban képes zenélni: a swingtől kezdve a rhythm and blueson át a hardbopig bezárólag minden műfajban otthonosan mozog, sőt hosszú karrierje során azt is megengedhette magának, ami még a legnagyobbak között is ritkaság: a hetvenes évek közepén a 20/20 címet viselő diszkólemez erejéig a pop világába is belekóstolt úgy, hogy közben addigi rajongóit sem veszítette el, sőt…
Az All That Jazz (nálunk Mindhalálig Zene) volt Bob Fosse legendás filmjének a címe, melynek főcímdalaként mindnyájunk fülébe egy életre bekerültek az On The Broadway dallamai. Az All That Jazz lehetne egy mondatban George Benson eddigi pályafutását is jellemezni. Mind a mai napig kitűnő érzékkel ötvözi a különböző irányzatokat, így nemcsak a tradicionális jazzrajongók között számít kedvencnek: ahogy Ray Charles, Quincy Jones vagy Stevie Wonder esetében sem szokás műfaji kategóriákba tuszkolni az életművet, úgy Benson esetében is meg kell barátkozni a határvonalak állandó odébb vándorlásával.
Visszajár Magyarországra
Sikeres kiugrásai ellenére Benson elsősorban mégis gitáros maradt, ezen a hangszeren pedig utolérhetetlen. Első látogatását Magyarországra 2005-ben egykori barátjának, Szabó Gábor jazzgitáros emlékének is ajánlotta (A magyar zenész Amerikában szerzett hírnevet a jazz-rock műfajban, Carlos Santana zenekarával is dolgozott. 1982-ben halt meg Budapesten.), akkor a Dóm-téri koncert után egy after party keretében örömzenélt magyar zenészekkel Szeged Belvárosi mozijában. Magyarország azóta rendszeres turnéállomása lett a zenész számára: 2007-ben majd két évvel később a Budapest Sportarénában lépett fel, idén pedig a VeszprémFest vendége lesz George Benson.
2012. július 18-án Veszprémben mutatja be legújabb albumát, a Guitar Mant, amelyen ismert jazz- és popfeldolgozások mellett a tradicionális, jazz- és sessiondallamok, de repertoárjából természetesen nem hiányoznak majd legnépszerűbb slágerei sem. Neves muzsikusok kísérik: David Garfield (zongora, billentyűs hangszerek), Michael ONeill (gitár, vokál), Oscar Seaton (dob), Stanley Banks (basszusgitár) és Thom Hall (billentyűs hangszerek).
George Benson
VeszprémFest
2012. július 18.
Közreműködik:
George Benson – gitár, vokál,
David Garfield- zongora, billentyűs hangszerek
Michael O’Neill – gitár, vokál
Oscar Seaton – dob
Stanley Banks – basszusgitár
Thom Hall – billentyűs hangszerek
