Thomas Carlyle angol történetíró nem volt derűs természettel megáldva. Egyszer különösen rosszkedvű volt, s felesége kérdéseire haragosan, ingerülten válaszolt.
Az asszony megbántva érezte magát, és sírni kezdett, majd így panaszkodott:
– Ha meggondolom, hogy jegyességünk idején folyton azt mondogattad: én a királynőd leszek mindig!
A történettudós mogorván felelte:
– Az igaz, de amikor az ember rájön, hogy borotváit ceruzahegyezésre, tajtékpipáját pedig arra használják, hogy szeget verjenek vele a falba, akkor a köztársasági forma felé kezd orientálódni.
