Almásy László feltalálta magát a sivatagban…
Az ismeretlen Szahara című könyvében írta le egyik kalandját Almásy László, amikor egy katonával, Fadlalla Szelommel egy tizenegy málhás tevével és öt teveborjúval haladó kis karavánt követett.
Szemmel kísérjük őket, amint az oázist az észak felől szegélyező hegyek szorosan át elhagyják. Később nyomukat követve a könnyű kocsival felzúgok az alacsony hágó magaslatára és a nappali fényű holdvilágban távcsöveinkkel még láthatjuk őket, messze kint a síkságban.
— Ezek bizony nem sóért jöttek — mondja Fadlalla —, bizonyára valamelyik nílusmenti falut akarták meglátogatni, hogy tevéket raboljanak.
— Most már nem merik megtenni — mondom —, mert azt hiszik, hogy tele van a sivatag autós járőrökkel.
— Mi volt az a levél, amelyet írtál és odaadtad annak a rablógyilkos ábrázatúnak? — kérdi L. barátom.
— A motorok szelepbeállításának a sorrendjét írtam rá. De azt mondtam a sejknek, hogy ezt mutassa fel, ha találkoznak valamelyik «másik járőrünkkel«!
Forrás: Almásy László: Az ismeretlen Szahara, MEK.OSZK
