Mark Twain egyszer egy különös kérdéssel lepte meg jövendőbeli apósát…
– Mister Langdon, mondja csak, nem vett észre valami különöset köztem és a lánya között? – kíváncsiskodott Mark Twain.
– Egyáltalán nem!
– Nohát, akkor ajánlom, nyissa ki jobban a szemét, és majd meglátja, amit eddig nem látott. Mert az mégis furcsa, ha ön még azt se venné észre, hogy jegyesek vagyunk.
A dúsgazdag Langdon szívesen adta a leányát a fiatal íróhoz, akit elmésségéért maga is kedvelt. A nászútról hazaérkező párt gyönyörűen berendezett kis villával lepte meg.
Mark Twain a következő levelet írta apósának:
„Ön derék ember, de én sem vagyok rosszabb önnél. Vegye tudomásul, hogy ha bármikor mifelénk jár, szívesen adok önnek éjjeli szállást egészen ingyen. Remélem, azonban, nem fog visszaélni az én bolond háládatosságommal.”
