A csodálatos mandarin című “pantomim-mese” írójának szívügye volt a magyar drámairodalom megismertetése külföldön, ahol jónéhány kaland megtörtént vele…
Bródy Miksa: A drága szálló
Berlinben új hotel nyílt meg: a Hotel Eden, s ez minden fogalmat fölülmúlt, amit addig a berliniek a drágaságról tápláltak. Lakás, étkezés berlini fogalmak szerint is hallatlanul drága; lakást nem lehetett kapni napi ötven márkán alul és egy vacsora sem kerül sokkal kevesebbe. A háború előtt!
Az Eden-hotelbe betévedt Lengyel Menyhért, és szobát kért. A második emeleten mutattak neki egy lakosztályt. Lengyel meg volt elégedve az apartement-val és az ára iránt érdeklődött.
– Mi az ára a szobának?
– Hetven márka, uram.
– Mennyi?
– Hetven márka naponként, – felelte a pincér hidegen.
– Úgy, hetven márka. Nos, és fürdőszoba van hozzá?
– Hogyne, uram.
– Autogarage van hozzá?
– Igen, uram.
– És istálló?
A pincéren volt most a csodálkozás sora.
– Istálló?… De… kérem, minek önnek istálló?…
Lengyel nyugodtan felelt:
– Hja, nekem… Nekem nem kell… De annak a marhának, aki ezért a lakásért hetven márkát ad.
