A függöny másik oldalán okkal nevettek a fiatal Réz Pálon…
Réz Pál anekdotája szerint egyszer egy alkoholtól bátor éjszakán még a bokszbajnok Papp László is elnézést kért tőle…
„Bent voltunk a Szépirodalmiban, a régi nagy gárda, és nagyon berúgtunk. Az asztalomat leöntöttem egy üveg pálinkával, és meggyújtottam például. Nagy lánggal égett. Juhász Feri, Domokos Matyi, Szász Imre meg én voltunk ott, ha jól emlékszem. Feri semmitől nem félt annyira, mint attól, hogy behívják katonának. Ettől pokolian félt. Nem is jogtalanul. Nem hívták be, azt hiszem, valahogy megúszta. És ott őrjöngtünk, ordítoztunk. Juhász nagyon be volt rúgva, akkoriban nagyon ivott. Előhúzta a bicskáját, és azt a nadrágján keresztül beleverte a combjába, mint egy ilyen kocsmai legény, biai legény. És aztán levonultunk az utcára. Volt akkor egy nóta, a Gábor Áron rézágyújának a mintájára, hogy „Farkas Mihály rézágyúja föl van lobogózva“ vagy virágozva, és hát a folytatása az volt, hogy boldogan megyek a Farkas Mihály hadseregébe, valahogy így volt eltorzítva ez a népdal. És lementünk ebben az állapotban, és a félelemből jött a hősiesség, vagy hát, nem hősiesség, inkább az agresszivitás, vagy nem tudom, mi. Feri leült a New York előtt, ez ’51-ben vagy ’52-ben lehetett, és elkezdett ordítani, hogy én nem akarok a Farkas Mihály rézágyúja lenni. Én nem leszek a Farkas Mihály rézágyúja. És ott ült a járdán, és ordított. Nagyon féltettük, mi is tökrészegek voltunk, ezért aztán fölemeltük, és mondtuk, hogy ne hülyéskedj, és bevittük, hogy igyunk egy kávét a Gongban, ami eléggé lebuj hely volt akkoriban. Tél volt, és volt a Gongban egy piros körfüggöny. Én mentem előre, és abba belegabalyodtam, valahogy nem tudtam bejutni. Kiderült, hogy azért nem, mert valaki jött kifelé. Aztán nagy nehezen elhúzódott a függöny, és akkor szembetaláltam magam az illetővel, és elkezdtem vele ordítani evvel a kiélhetetlen dühvel, hogy mit vacakol itt, most maga miatt nem tudok bemenni! Azt hiszem, le is tegeztem, és ordítottam, a pasas pedig félrehúzódott rémülten, hogy jó, jó, tessék. Én bevonultam, mögöttem Juhász, Szász Imre és Matyi. Odabent a kávéházban meg mindenki röhögött. Azért röhögtek, mert a bokszbajnok Papp László volt, akit én ott meg akartam verni, hogy mit képzel!
Forrás: Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben, Magvető Kiadó
