Egyszer a hatvanas évek közepéről rendeztek jelenetet egy televíziós műsorban, és vendégnek a híres költőt, Weöres Sándort is meghívták. Csakhogy, akit maga Babits Mihály fedezett fel, nem hagyta, hogy mai szóval élve, celebet faragjanak belőle.
A stúdióban a kamera elé ültették a mosolygós, kissé visszahúzódó Weöres Sándort, hogy egy vidám beszélgetést hozzanak létre a tévénézők és a jelen levő közönség számára. Egy humorista ezt a kérdést tette föl neki, hogy valami elmésséget csikarjon ki tőle:
– Mondd, Sándor, most legjobban mit szeretnél csinálni?
Mire a költő:
– Most legszívesebben otthon dolgoznék egy versen, ahelyett, hogy szellemes kérdéseidre szellemes válaszokat kellene adnom itt a televízióban.
Majd halkan hozzátette:
– Nem én vagyok érdekes, olvassátok a verseimet; ha pedig Paprika Jancsira vagytok kíváncsiak, nézzétek meg a színházban A holdbéli csónakos című mesejátékomat.
