Hiába volt nagyszerű színész Újházi Ede, inkább koccintott, mint beszédet mondott…
A bécsi színészek, ha Pesten voltak, a Frohner-féle vendéglőben vacsoráztak. Itt kereste fel őket Újházi Ede is.
Akkor éppen a híres Löwe vendégszerepelt, akit Újházi nagyra becsült, és a vacsora végén köszöntővel tisztelt meg.
A mester magyar nyelven sem volt jó szónok; hát még németül. De azért belekezdett beszédébe:
– Lieber Herr Löwe…
Itt mindjárt bele is zavarodott, elhallgatott, végre elnevette magát és koccintásra emelve poharát, az egész asztal harsogó derültsége közepette így fejezte be a beszédét:
– Lieber Herr Löwe, meg vagyok lőve! Grüss Gott, szervusz!
