Falk Miksa egyszer Kemény Zsigmondhoz ment, hogy elkísérje valami gyűlésre…
Indulás előtt a báró egy pillantást vetett íróasztalára, melyen egynéhány szivar hevert. Aztán belenyúlt a zsebébe, kivette a szivartárcáját, s a benne levő havannákat odarakta az asztalra a többihez.
Falk nem értette, hogy az erős dohányos Kemény szivar nélkül indul útnak.
– Ennek az a nyitja – magyarázta a báró –, hogy inasom az én szivarjaimat szívja. De ha csak három-négy marad az asztalon, a szegény ember zsenírozza magát – nem mer elvenni belőle.
És aztán útközben látta el magát szivarral a jószívű nagy ember.
