„Félig gyermek voltam, mikor irkálni kezdtem és igy félszázadon tul terjed a nyilvánosság előtti működésem.” Falk Miksa író, publicista, politikus, akadémikus, a modern magyar újságírás egyik megteremtője 185 éve született.
Falk Miksa nevét meghallva elsősorban Budapest antik és modern művészeti tematikus utcája jut az eszünkbe, de tudjuk-e, pontosan ki volt Falk Miksa, kora egyik legműveltebb szerzője, aki publicistaként, politikusként, tudós akadémikusként a modern magyar újságírás egyik megteremtője volt?
Falk Miksa 185 éve, 1828. október 7-én született Pesten. Apja jómódú magyar-zsidó kereskedő volt, akinek vagyoni ügyei rosszra fordultak, így már 14 évesen magának kellett gondoskodnia megélhetéséről. Tizenöt éves korában már írásai, kritikái jelentek meg a pesti német nyelvű lapokban, de magyar nyelven is írt cikkeket.
1847-ben nélkülözések közepette letette a bölcsészdoktori szigorlatot, s Bécsbe ment a műegyetemre. A császárvárosban élte meg az 1848-as forradalmat, előbb az Oesterreiche Zeitungba, majd ennek betiltása után a Wanderer című lapba írt vezércikkeket és magyar témájú tudósításokat, egyben tudósította a hazai Pesti Naplót is. A szabadságharc leverése után egy bécsi takarékpénztárnál vállalt állást, de közben folytatta újságírói munkáját is.
A nagyváradi Szigligeti-színház megnyitó ünnepére írt beszédében így emlékezik vissza:
„Szigligeti Ede írói működésének fénykora abba a dicső korszakba esik, mikor Nemzeti Színházunk a maga gyermekéveit élte. Dicsőnek nevezem e korszakot, ámbár tudom, hogy erre sokan azt fogják gondolni : az öreg ember rendesen laudator temporis acti, ki a ,régi jó idők’ mellett rajong, holott e ,régi’ idő csak annyiban „jó,” a mennyiben az illet maga akkor még fiatal volt.
Mindazáltal – minden egyéni érzelmektől eltekintve – bátran merem állítani, hogy az említett korszaknak, a negyvenes éveknek szépségéről a mai nemzedéknek alig lehet fogalma, – oly szép volt az, mint a tavasz, mely vég nélkülinek látszó tél után bekövetkezik.”
Az abszolutista rendszert utalásokkal és sorok között, maró gúnnyal bíráló cikkei felkeltették Deák Ferenc, Kemény Zsigmond és a döblingi elmegyógyintézetben tartózkodó Széchenyi István figyelmét is, Falk 1850-től a „legnagyobb magyar” szűk baráti köréhez tartozott. A gróf bizalmát olyannyira elnyerte, hogy Széchenyi névtelen iratainak egy részét ő csempészte ki, némelyikhez előszót is írt. Sőt, 1868-ban Széchenyi István gróf kora, majd 1884-ben Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála címmel kötetet is megjelentetett Széchenyiről.
A Magyar Tudományos Akadémia 1861-ben választotta levelező tagjává, székét azonban csak 1863-ban foglalhatta el. A Schmerling-provizórium (az osztrák belügyminiszter által vezetett ideiglenes neoabszolutizmus) idején ugyanis a magyar alkotmányosság helyreállítását sürgető cikke miatt doktori címét elvették, s majdnem három hónapot fogházban töltött.
A Deák hívének számító Falk a büntetés letöltése után is tovább sürgette a kiegyezést. 1866-ban Ferenc József felesége, Erzsébet a magyarokkal rokonszenvező Erzsébet királyné felkérte, hogy tanítsa magyar nyelvre, történelemre és kultúrára, egy időre Schönbrunnba is elkísérte.
Az 1867-es kiegyezés után Falk hazaköltözött, s Andrássy Gyula miniszterelnök személyes kérésére a Pester Lloyd főszerkesztője lett, a lap élén negyedszázadot töltött el. Az újság az osztrák és német közvélemény tájékoztatását szolgálta, így bizalmi állásnak számított, egyben súlyt és tekintélyt biztosított Falknak.
1869-től 1905-ig országgyűlési képviselő is volt, ellátta emellett a hírlapírók egyesületének elnöki tisztségét, a lipótvárosi kaszinó alapító elnöke, számos vasúttársaság és takarékpénztár igazgatósági tagja volt. Óriási levelezést folytatott, Benedek Elektől kezdve a kor ismert íróival, művészeivel és politikusaival.
„Szándékosan választottam ezen igénytelen czimet, mert bármily szívesen engedtem is e lapok t. szerkesztője* ama kivánatának, hogy — majdnem két évtizeden át benső baráti viszonyban állván Kemény Zsigmond báróhoz — irjak én is valamit ezen kitűnő és eddig épenséggel nem teljes érdeme szerint méltányolt férfiúról, mégis arra, hogy „tanulmányt” irjak róla (miként at. szerkesztő úr csekély dolgozatomat bejelenteni szives volt) arra — mondom — bátorságom nincs, most kevésbbé mint valaha, miután alig három hét telt el annak a remek munkának megjelenése óta, melyet Gyulai Pál ugyancsak Kemény Zsigmondról az akadémia utolsó nagygyűlésén felolvasott és a mely, habár csak nagy vonásokban, de ép oly hű és teljes, mint megható képét nyújtja a mai Magyarország egyik legnagyobb Írójának.” (Falk Miksa: Apróságok báró Kemény Zsigmond életéről, 1899)
„Életszabályaim egyike azonban régóta az, hogy ha valaki tőlem szívességet kér, vagy megadom, vagy nem adom meg, de megtagadni a szívességet, melyet kérnek és adni egy tanácsot, melyet nem kérnek, ez nem tartozik szokásaim közé. Ennélfogva készségesen elhatároztam magamat arra, hogy irok és most már csak azon töröm a fejemet, vájjon miről írjak? Ilyenkor mi írók, a mint alkalmasínt saját tapasztalásodból is tudod, a levegőbe szoktunk nézni, a hol láthatatlanul lebegnek azon bizonyos imponderabilíák, melyek többé vagy kevésbbé jó czíkkek alakjában lépnek a napvilágra.” (részlet Falk Miksa leveléből Benedek Elekhez, 1891)
A hazáját két nyelven szolgáló újságíró, politikus 1905-ben vonult vissza a közélettől, és 1908. szeptember 10-én halt meg. Felesége, Schindler Klementina 54 év házasság és nyolc gyermek felnevelése után három hónappal férje előtt hunyt el.
Nevét Budapesten utca viseli, amelyben számos galéria található (itt rendezik minden évben a Műgyűjtők Éjszakáját), s amely – jellemző módon a magyar történelem múlt századi viharaira – háromszor is megkapta Falk Miksa nevét. A közhiedelemmel ellentétben azonban a neves publicistát semmilyen rokoni kapcsolat nem fűzi a Columbo felügyelőt megformáló amerikai filmszínészhez, Peter Falkhoz.
