Fiatal korában Hunyady Sándor híresen rosszul kártyázott, így mikor nyerésre állt az asztalnál, hírvivők szaladtak az apjáért, Bródy Sándorért, hogy menjen, nézze meg, mit csinál a fia…
Egy asztalnál úgy kártyázni, hogy Bródy Sándor, Krúdy Gyula figyel közben? Hunyady Sándor anekdotája a századelő hangulatát hozza vissza.
„Az „öreg” jött. Büszkeségtől dagadozva állt oda a hátam mögé. Nem láttam, csak közelségének melegét éreztem, mintha a nyakamba lehelt volna valaki. Hallottam a hangját:
– Nem ismerem ezeket a francia kártyás játékokat. Mondjátok, tud a fiú?
Krúdy Gyula is ott volt kibiceim között. Föltornyosodva a magasba, féloldalt billentett fejével. Mintha a plafonról ereszkedett volna le mély hangjának elismerő harangkongása:
– Hosszú kötélre lehet engedni a gyereket!
Apám százszor annyira örült neki, hogy nyertem, mint én magam. Diadalmasan hurcolt körül mindenfelé az óriási teremben. Csoportról csoportra eldicsekedett vele, hogy mi történt, mintha Isten tudja, miféle nagy dolog lenne.”
Forrás: Hunyady Sándor: Családi album
