Latabár Árpád kedvet kapott a mákos tésztához…
Melyik Latabár? Ez aztán az igazi színészdinasztia. Élt egy Árpád 1878 és 1951 között, az ifjabbik 1903 és 1961 között, Endre a dinasztialapító 1812 és 1873 között, Kálmán 1851 és 1924, a leghíresebb Kálmán 1902-1970 között.
Idősebb Latabár Árpádról az az anekdota kering, hogy Katona József, Kelemen László és ő, a magyar színházművészet három nagy alakja a hírös városban született, mégpedig alig százméteres körzetben, ugyanannak a háztömbnek a három sarkában.
Nos, a szóban forgó Latabár – Bárdi Ödön szerint Kálmán és Árpád apja.
Történt pedig, hogy Latabár Szirmai Imre bonviván társaságában, aki mellesleg Blaháné népszerű partnere volt a Népszínházban, és az “örökifjú” jelzővel ruházta föl a pesti színházszerető közönség, ebédelt a Fészekben.
Szirmai nagy ínyenc és még nagyobb fösvény hírében állt, zsugorisága legalább annyira ismeretes volt, mint örökifjúsága. Az ebéd végeztével mákos tésztát rendelt “desszert”-nek, és közben odaszólt Latabárnak:
– Ezért nem szeretek külföldön tartózkodni, mert olyan alapvető csemegéket, mint a mákos metélt, a rakott tésztáról nem is szólva, a jobb helyeken sem ismerik.
Latabár kedvet kapott és azt mondta:
– Én is kérek egy mákos metéltet, de kevés mákkal!
Szirmai utánaszólt a sietős pincérnek:
– Kérem, a Latabár úr adagjáról lespórolt mákot szíveskedjék az én tésztámra áttestálni!
