A becsehelyi Csúzy-családnak volt egy elzüllött fia, ki az apai fegyelmet nem tűrve, a harmincas évek elején nekivágott a világnak, bujdosott, elszakadt a Bácskába, és ott csikóskodott vagy tizenöt esztendeig…
Túl a Dunán azt rebesgették róla, hogy tulajdonképpen ő a Sobri Jóska.
Végre aztán hazajött, s minthogy született úr volt és vagyonos, hívták az úri társaságba. Azt mondta rá:
– Nem lehessen ám az. Hogy menjek én közétek, urak közé? Nem tudok én köztetek viselkedni, én, aki eddig csak csikós voltam!
– Csak viselkedj úgy, mint eddig, csikós korodban; senki sem fogja észrevenni – mondotta neki egy vármegyebeli úr.
