Báró Korányi Sándor professzornak társaságban bemutattak egy fiatal írót, aki kísértetiesen emlékeztetett egy nemrégen nála megbukott medikusra.
− Nem orvostanhallgató ön? – kérdezte Korányi, hogy bizonyosságot szerezzen.
− Csak voltam! – válaszolta az ifjú. – Ugyanis abbahagytam az orvosi tanulmányaimat, mert úgy éreztem, íróként többet használhatok az emberiségnek.
− Ha csak azért akar író lenni, hogy az emberiségnek szolgálatot tegyen, akkor igazán kár fárasztania magát! – mondta Korányi, aki amellett, hogy orvos professzor volt, ismert szakíróként is ismerte mindenki. – Az emberiséget ön már azzal örök hálára kötelezte, hogy az orvosi tanulmányait abbahagyta.
