Egyszer az egyfelvonásosok nagymestere, Nóti kijelentette, hogy mindegyik tréfájának volt élményalapja…
Egyszer, beszédes kedvében, Nóti Károly beavatta Kellér Dezsőt írásának kulisszatitkaiba. A nagy költő c. darab például úgy született, hogy volt egy ismerőse, aki olykor-olykor nagyon szeretett a pohár fenekére nézni, de erélyes hitvese ezt nem nézte jó szemmel, mindig kérte, hogy ihat, de csak mértékkel.
– Abban az időben nagyon divatos volt Rabindranáth Tagore, a híres indiai költő – mesélte Kellérnek. – Barátunk egyik este a vendéglőben, hogy neje kedvébe járjon, megígérte, hogy csak addig iszik, amíg ki tudja mondani a hindu költő nevét.
Hörpintette is a fröccsöket egymás után, és minden pohár előtt büszkén tagolva dörmögte: Rabindranáth Tagore. Aztán az ötödik pohár után a költő neve kissé megváltozott, hol Rabidanát Tegóri, hol Rabint-ragor, hol Traggotdanat lett.
Be kellett ismernie, ha könnyebb költőt választott volna, mondjuk Adyt, akkor még tíz fröccs is lecsúszott volna a torkán.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
