Heltai Jenőt ifjúkora óta foglalkoztatta egy reneszánsz anekdota, mely egészen Mátyás király udvarába visz el. Hosszú évekig kerülgette őt az ihlet, majd leült és nekiállt írni. A gond csak az volt, hogy mást nem is csinált – csak írt.
Az irodalmi körökben Heltai Jenő igazi „huncut” úriemberként volt ismert, nagy műveltséggel bírt, amit kifinomult könnyedsége és franciás lezsersége csak fokozott. A pesti éjszaka állandó vendége volt, így azonnal feltűnt, amikor teljesen felhagyott esti körútjaival.
A harmincas évek közepe tájt Heltai felesége, Gách Lilla találkozott egyszer Márkus Miksával, az újságíró egyesület akkori elnökével és bánatosan panaszolta, hogy férje éjjel-nappal az íróasztala mellett ül és valami előadhatatlan verses reneszánsz témára pazarolja idejét, ahelyett, hogy olyasmit csinálna, amiből legalább egy pár virslit lehetne venni…
– Azt motyogja magában folyton: „Az élet szép. Tenéked magyarázzam?”
Heltai Jenő akkor írta A néma levente című versesjátékát, mely a legsikeresebb és legtöbbször idézett és játszott műve lett.
