Vas Gereben a komoly időkben is megtalálta a humoros helyzeteket…
Az 1831-es európai nagy kolerajárványt az akkori lengyel felkelés emigránsai vitték szét egész Európában. Az oroszok Belső-Ázsiából hozták az ott besorozott kalmük, nogáj, baskír és kirgiz tatár lovasaikkal.
A Magyarországon induló rettentő kórság idején – írja anekdotájában Vas Gereben – kétségbeesve rohan a diák a família meghitt orvosához.
— Doktor uram, ragadós-é a kolera?
— Amice, bizony az! De hát mi bajod, édes öcsém?
— Bátyám uram, bevallom, a szobalányunkkal… hát igen, jóban vagyunk! Ma reggel ispotályba vitték…
Doctor uram rohan a fiú apjához.
— Nemzetes uram a szobalyányukat a koleraispotályba vitték… miért nem vigyázott a fiára? Nekem bevallotta, hogy jóba volt a lánnyal!
— Szörnyűség! – kiáltja nemzetes uram – akkor hát én is megkaptam a nyavalyát!
— Hm, hm! – hümmög a doktor. – No és kedves élete párját is… megcsókolta tekintetességed?
— Biz igen én…
A doktor elrohan:
— Végem van! A tekintetes asszonytól én is megkaptam a kórságot…
*A régi francia vándoradomát újkori vígjátékok is feldolgozták. Gondolata ott van Arthur Schnitzler Reigen-jében is. Vas Gereben az 1831-i nagy kolerára alkalmazta a régi tréfát, mely eredetileg a 15. századi Morbus Gallicus-ra (francia kórságra) íródott.
**A 19. század első felében felbukkanó kolerajárvány többször végigsöpört az egész világon. Mások mellett Kazinczy Ferenc is áldozatául esett. Ez volt az első világjárvány, amelyet jól dokumentáltak.
