A Csui megjelenése után Széchenyi Zsigmond évente járt „Elefántországba”…
„Mert valahányszor Afrikából hazatérek, hölgyek, gyermekek és hírlapriporterek következetesen ezt kívánnak tőlem – kalandot! Bármit meséljek is- vadállatról, őserdőről, pucér bennszülöttről –, a hölgyeket, gyermekeket és a riportereket soha nem elégíti ki. Szívesen meghallgatják mondanivalómat, türelmesen végighallgatják. Ámde utána- sőt gyakran már előtte is – jön az elkerülhetetlen, a szinte már sablonszerű kívánság: „No de most aztán meséljen egy igazi kalandot! De olyat, amitől a hideg végigszalad a hátamon.””
Forrás: Széchenyi Zsigmond: Afrikai tábortüzek
