Kemény Zsigmond nem kedvelte a felesleges költekezést…
A bécsi hatalom boszút állott az úrbéri kártalanításnál. Az ötvenes és hatvanas évek a nemzeti „vis inertiae” nehéz évei voltak, de lehervasztották az energiákat. Az erdélyi nemesség és főurak gazdálkodása nagyon hasonlított a kor gazdasági képéhez, melyet Uszpenszkij oly mesterileg ír le „Nemesek és parasztok züllése Oroszországban”.
Kemény Zsigmondot ez időben meglátogatta egyik kissé túlságosan költekező öccse.
A különben is mogorva Kemény még a szokottnál is szigorúbb arccal fogadta a fiatalembert.
— Miért búsul, Zsiga bácsi?
— Tudod öcsém, két nagy bánatom. van. Egyik, hogy a király úgy bánik az országgal, mintha saját birtoka volna.
— És a másik?
— Hogy te úgy bánsz a birtokoddal, mintha az ország volna.
Ezt a csípős anekdotát akkor széltében beszélték Erdélyben.
Forrás: Sebess Dénes: Bethlen István. Egy kortárs feljegyzései
