A fiatal Lermontov nehezen viselte a dicsekvést…
Mihail Jurjevics Lermontov, a tragikus sorsú orosz költő társaságban hallgatta egy színész dicsekvését.
– Ha én ott állok a színpadon – szavalta a ripacs –, teljesen elfelejtek mindent magam körül… Nem látok, nem hallok, nem érzek, mert a szerepemmel azonosulok. A közönség teljesen eltűnik…
– Nem is lehet tőlük rossz néven venni – vágott közbe gonoszkodva a költő.
