Kossuth Lajos 1851 őszén valóságos diadalutat járt Angolországban. Nagyszerű tüntetésekkel fogadták mindenütt; Londonban maga a lordmajor üdvözölte a városi tanács élén.
Manchesterben, Birminghamben diadalíveket emeltek tiszteletére, tízezer munkás pennyjével gyűjtötte össze a neki szánt ajándékot: egy Shakespeare házát ábrázoló könyvszekrényt, melyben a nagy költő művei voltak. Kossuth a briteket nemcsak a magyar ügyben tartott szónoklatainak erejével ragadta el, hanem angol beszédének szépségével is. Budai fogságában kezdett angolul tanulni, nem lévén más tanítója, csak Shakespeare meg a szótár. A grammatika szabályait maga vonta le olvasmányából.
Angolul Kiutahiában szólalt meg először, anyanyelvükön társalogva az őt meglátogató angolokkal; és Nagy-Britannia földén mégis leginkább angol beszédének pompájával hódította meg a szíveket. Shakespeare fényes, ódon és csodálatos szóbőségű nyelvén szólott; s ezt a nyelvkincset még gyarapította is egynéhány közjogi műszóval, melyek azóta benne vannak minden nagy angol szótárban, s mellettök a megjegyzés: „Kossuth alkotása.”
Mindezt előre kellett bocsátani annak a megértése végett, hogy Birmingham polgármestere Kossuth beszéde után így szólott:
– Mielőtt e remek szónoklat érdeméről beszélnék, a britek millióinak nevében meg kell köszönnöm Kossuth úrnak azokat a pompás új angol kifejezéseket, melyekkel e beszédében az angol nyelvet gazdagította…
Rónay Jácint elbeszélése után
