Psota Irént megtalálták a nehéz szerepek…
Psota Irén, Latinovits Zoltán, Királyhegyi Pál és Kalmár Tibor egy asztalnál…
„Önhibáján kívüli éjszakai pillangó örökös fészekkel rendelkező veréb ismeretségét keresi. Egy kakukkfióka nem akadály jeligére” – ismertetett egy házassági hirdetést Latinovits Zoltán. – Vagy aki elveszített párját keresi: „Keresek egy párductestű cicát. Utoljára egy fiatal kakassal látták. Különös ismertetőjele, hogy vén szamarakat gyorsan lóvá tesz.”
– Mindezekből láthatjátok, hogy vannak emberi állatok és állati emberek – mondta Királyhegyi Pál. – Hányszor halljuk valakiről, hogy olyan, mint egy papagáj, vagy azt, hogy lófejű, kutyafejű. De beszélhetek a vadállatokról is, többek között kis kedvencemről, a tigrisről, akitől mindenki retteg, de azért sajnálatra méltó, mert mindig éhes. Imádja az őzt, a zebrát, de ezek megérzik állati büdös szagát, és időben elszaladnak. Vagy elmélkedjek az oroszlánról? A múltkor az Állatkertben kicsit félve közelítettem az oroszlán barlangjához.
– Mitől féltél Palikám? – kérdezte Latinovits. – Az oroszlán csak egy nyolcvanat ugrik méterben, az ottani kerítés jóval magasabb.
– És mit csináltam volna, ha az oroszlán pont akkor rekordot javít!?
Ekkor letelepedett az asztalhoz Psota Irén.
– Irénkém, jó, hogy jössz, te leszel a tigris – köszöntötte Kalmár Tibor.
– Mi leszek én?
– A tigris Pali Állati című tévéfilmjében. Most ugrott be nekem, hogy Tardos Petinek van egy tigrisszáma, amiben a tigris anyuka altatódalt énekel a kölykeinek. Ez a kis zenés rész nagyon beleillik a műsorunkba. Ez a tigrisanyuka pedig te lennél, Irén.
A javaslat termékeny talajra talált.
Forrás: Kalmár Tibor: A humor háza, Kossuth Kiadó
