Bár Ibsen mindig a nők jogai mellett tört lándzsát, a mindennapi életben mégis a férfinem rátermettségének ítélte oda a pálmát a női nem képességeivel szemben.
Paulsen, Henrik Ibsen egyik benső barátja mesélte, hogy a nagy drámaíró szerint a varrásmesterség jó kézikönyvének megírására a nő képtelen. Szerinte a nők fel tudják ugyan varrni ruhájukra a gombot, csakhogy mindig rosszul.
Valóban, ha Ibsen ruhájáról egy gomb leszakadt, nem bízta annak felvarrását másra, még feleségére sem, hanem gondosan magára zárta az ajtót, és hosszadalmas előkészületek után, koszorús homloka verejtékezése közben felvarrta a gombot.
Az igaz, hogy fáradságos munka volt, de mint az író kedvelte mondogatta, becsületes és tartós munka, mely hosszú életre volt szánva. Az azonban sohasem tudta meg, hogy felesége titokban mindig megerősítette utána a gombokat.
Ibsen nem tűrte, hogy mások szolgálják ki.
Paulsentől megkérdezte egyszer, vajon maga fényesíti-e cipőit, s amikor a jó barát nemmel felelt, a drámaíró így korholta:
– Rosszul teszed. Sohasem kell másra bízni azt, amit magunk is megtehetünk. Cipődet tisztítsd ki magad! Hozd rendbe a szobádat és gyújts tüzet a kandallóban magad! Csakis így lehetsz teljesen független és önálló.
