Ibsen szerette a magányt. Soha nem kedvelte a társaságot, és elkerülte a zajos összejöveteleket…
Hetvenedik születésnapja alkalmából Georg Brandes bankettet akart rendezni a nagy drámaíró tiszteletére. Persze, ismerve Ibsen félelmét a nagy társaságtól, előzőleg bemutatta neki a meghívottak névsorát.
Ibsen mindenkiről megkérdezte, milyen jogcímen jön el a bankettre.
Brandes igyekezett elfogadható válaszokat adni a meghívott vendégekre vonatkozólag, de Ibsen ceruzája egyik nevet a másik után húzta ki.
Sorban a legközelebbi egy leánynak a neve volt. Az író kérdően nézett Brandesre:
– Hát… tudniillik… – dadogott Brandes -, ugyanis ő az a kislány, akinek a nagynénjébe negyven évvel ezelőtt ön szerelmes volt…
Ibsen méltatlankodni kezdett:
– És ennek a szerelemnek negyven év után legyen következménye? Azt már nem!
És kihúzta a kislány nevét is a listáról.
