A piktúrával és a piktorokkal a Nyugat egyik szerzője, Bölöni György barátkoztatta össze Adyt, aki még nehezen egyezkedett a művészek érzékeny lelkivilágával, elég volt neki a sajátja…
Mint Az igazi Ady című könyvében Bölöni György – aki nemcsak a Nyugat szerzője, hanem irodalmi élet szervezője, és később, az Élet és irodalom első főszerkesztője volt – írja: a század elején együtt lakott a nehéz természetű, ám kitűnő festővel, Tihanyi Lajossal.
Ady Endre egy ízben, mikor barátjánál, Bölöninél járt, egy szép nagybányai enteriőr képet kapott ajándékba Tihanyitól. Viszonzásul Szeretném, ha szeretnének című kötetét adta a festőnek, és a következő ajánlást írta bele: „Tihanyi Lajosnak nagyrabecsüléssel és barátsággal, Ady”.
– Miért írta, hogy nagyrabecsüléssel? – pöfögte a szót nagy keservesen a teljesen süket, de a beszéddel is hadilábon álló Tihanyi. – Hiszen nem is ismeri a képeimet.
Ady elhúzta a szája sarkát:
– Ha csak ez a baj, mindjárt segítek rajta.
Fogta a verseskötetet, és az ajánláshoz pótlólag odaírta: „A nagyrabecsülés ugyan őszinte, de ha jobban tetszik, ezennel visszavonom. A. E.”
