Mozart bor vagy puncs iszogatásával erősítette magát az alkotás hevében…
Egy időben egy bizonyos J. M. Loibl lakott a mellette lévő lakásban. Zeneszerető ember és szabadkőműves lévén jóban volt Mozarttal.
Pincéjében finom borok álltak, melyeket mindig szívesen osztott meg barátaival. Olyan vékony fal választotta el kettejüket, hogy Mozartnak csak kopognia kellett, ha magára akarta vonni Loibl figyelmét. Ahányszor kopogással szakította meg zongorajátékát, Loibl már küldte is szolgáját a pincébe, és e szavakkal fordult családjához:
– Mozart ismét komponál, muszáj neki bort küldenem
